Jött a víz… Jött, mert ilyen a természete.
A kár amit okoz, az nem jó, sőt vannak akiknek igazán nagy baj… Nagyon nem hiányzik…
Vannak akik fel vannak készülve, ők régebb óta laknak ártérben. Az egyik család azt mondta, a lenti rész, ki van csempézve. Befolyik a víz, amikor odaér. Előtte ők mindent kipakolnak. A víz távozása után slag és fertőtlenítés következik, majd visszapakolás. Ők már rutinosak.
2013-ban még nem laktam kint állandóan. Az akkori árvíz itt nálunk jelentősebb volt. Nem lehetett kihajtani az utcából. Mert ugyan a házat nem éri el a víz, ha már eléri, akkor az egész ország bajban van, de régen közlekedni se lehetett napokig.
A 13-as árvíz után több védmű is épült. Bicikli út, amely gát is egyben, mobil gátak, s más védekezést segítő dolgok. Jól működnek! Tényleg. Az úton végig lehetett közlekedni. Pedig volt menekülő terv. Ki is próbáltam. Kocsi a hegyen. Gyalog fel a hátsó útig, majd kerülő úton, az erdőn át, a folyótól el. Működött az is. Szerencsénkre nem kellett.
Mint írtam, a kár amit az ár okoz nem jó, sőt… Ellenben a haszna, az meg szükségszerű. Talán az ember, ilyenkor elgondolkodik rajta, tényleg uralja a természet erőit? Ja, NEM! S talán soha nem is tudja majd. Mert amikor a Föld megrázza magát, rájövünk… S ilyenkor rájövünk! Szerencsére! S ÖSSZEFOGUNK! MI EMBEREK! Ez is egy előny! Nem kicsi! Hálásak is lehetünk érte!
Tehát előre látó árvízvédelmi rendszerek, emberi összefogás és ami szintén kell, szükségszerű, a megfelelő összehangolás, az irányítás, vezetés. Jó tudni, hogy mind szükséges. Mert ugyan sokan jól szervezetten dolgoztak a tűzoltók, katonák, rendőrök, de rengeteget segítettek a civilek is. Sok települési lakos és oda utazó segítő is. Jól vizsgázott, vizsgázik a vezetés is. Mind a helyiek mind az országos.
Persze vicces, amikor egy lapátos ember azt híreszteli magáról, hogy ő szervezi és vezényli a védekezést… Hiszen látni lehet, sok helyen, összehangolva végzik a munkát, sokan.
( https://magyart.blog.hu/2024/09/17/lapatol_nem_lapatol_gumicsizma_marketing ) ezt pedig nem lehet a lapát mellől vezényelni. Akinek van vezetői tapasztalata, tudja, egy bizonyos méret felett, nincs idő arra, hogy a napi, kétkezi teendőket is végezze a vezető. S persze van amikor ez helytálló, de nem országos méretben. Szomorú, hogy ilyen helyzetben az egyéni célok, az egyéni előmenetel fontosabb, mint a segítés. Persze mondhatjuk, hogy akik a hatalomban vannak, azok mindezek ellenére villoghatnak a helyzetben. Bizony ez igaz. De amikor ők rendezik, intézik a megfelelő védekezést, akkor bizony az övék az érdem, Ha elbukják, akkor az is őket minősíti. Aki nincsen a kormánykeréknél, csak hazudva állíthatja, hogy rajta múlott. S persze egy jól levezényelt védekezés farvizén díszelegni nem nehéz. DE elgondolkodott-e valaki azon, ha a vezetés, nincsen a helyén, akkor hősünk mennyit tehetett volna az országos védekezésben, jogkörök, vezetési lehetőségek nélkül? Megmondom: semmit! SEMMIT! Akkor bezzeg nem tetszelegne a koszmentes lapátjával, a tiszta kesztyűjével, hiszen akkor az látszana, bármit is tett, nem volt elég a jó megoldáshoz. Igaz, akkor rá lehetne fogni a kormányra, no megazorbán… Erre mindenki rájöhet, ha végig gondolja. Persze az nehezebb, mint hajtogatni valami szimpatikus, de akár nyilvánvaló ostobaságot. Ha valaki a hajó oldali pufferek kihelyezésére kap lehetőséget és ha azt mégoly tökéletesen végzi is, AKKOR SE ÁLLÍTHATJUK, HOGY MILYEN SZÉPEN KIKÖTÖTT, mert nem ő a kapitány! NEM Ő A KAPITÁNY! Ez pedig egyszerű tény. EZ A TÉNY! Lehet álmodni, sőt, az segít a továbblépésben, de jelenleg mindez csak hiú ábránd.
Közben megmutatom majd a víz erejét. De nem a pusztításban, hanem a térnyerésben. Egyszerűen egy csoda. Ha kárt nem okozna, csak csoda lenne… Mert a természet szép! Az Isten által teremtett világ csodálatos és teljes, a maga árvizével együtt is.
Ilyenkor jut eszembe,vajon milyen megfontolás alapján adnak ki az önkormányzatok árvízveszélyes helyre építési engedélyt? Vajon miért teszik? Azért, hogy utána menthessenek? Meggyőződésem, a természettel összhangban élve, egy sokkal jobb és boldogabb életet élhetnénk. Ha nem építünk az ártérbe, akkor nem mossa el az ár az épületeinket.
S persze ismerek olyan parti lakosokat is, akik nem hőzöngenek, nem szörnyülködnek. Megoldják. A pince csempézett. Ha jön a víz, kipakolják. Majd ha elment fertőtlenítik és visszapakolnak. Mint fent írtam. Nem panaszkodnak, mert nekik ez belefér, kb 10 évente. Cserébe a parton laknak. Se út se semmi nincsen a házuk és a víz között. Ez amolyan összhang féle. Nem panaszkodok, nem szörnyülködök, hanem úgy élek, ahogyan ez lehetséges. Nem erőszakolom meg a természetet, se a környezetemet. Elfogadom a helyzetet, hiszen én választottam! FELELŐSSÉGVÁLLÁS! Nem csak a hasznokat szedem, hanem az árat is megfizetem… AZ ÁRAT IS MEGFIZETEM! Mindennel így van ez! Mindennek meg van a maga ára. Ahogyan a versben is van: A SIKERNEK NEM TITKA, HANEM ÁRA VAN! Jó lenne ezt észben tartani! Erre odafigyelni! S ehhez alkalmazkodni is célszerű, mert másként nem megy!
Az összes változásnak meg van az ára! Jó ezt észben tartani. Megvizsgálni mi lesz az ár és annak függvényében lépni, tenni, dönteni, akár választani. Ilyenkor azonban a lehetőség előtt figyelni kell! FIGYELNI! Mit? Azt, hogy mit mond és tesz aki később mondjuk választható lesz.
Mondok egy példát. Az illegális migráció kérdését az EU-s szabályoknak megfelelően kezeljük. Mit jelent ez, a teljesség igénye nélkül? Mindenkit beengedünk, iratok nélkül, aki jönni akar. Elfogadjuk valóságnak amit szóban állítanak. Például azt, hogy mindenki szír. Mindenki január elsején született… Mindenki magasan képzett… Atán a megérkezettet elhelyezzük lakásokban, természetesen ingyen, hiszen miből lenne pénzük. Adunk nekik segélyt is, hiszen élni s kell nekik. De nagyobb segélyt mint az itt élő hazaiak. S mindezt addig fizetjük, amíg meg nem tanulják a nyelvet, egy szakmát és el nem kezdenek megfelelően keresni. Ez nálunk a nyelv függvényében több év is lehet. S persze, ahogyan látjuk, akarat az nincsen bennük. Legalábbis nyugaton. Röviden eltartjuk őket. Utána családegyesítés címén, jön egy fő után akár további 10-20 fő. Akik szintén nem rendelkeznek se nyelvtudással, se egyébbel.
Aztán, amikor elég sokan lesznek, vagy mert jönnek, vagy mert szaporodnak, elérkezik a következő kérdés. Miért is igazodjanak ők hozzánk? Miért a vasárnap a szünnap, mikor náluk a péntek az. Miért ne élhessenek úgy ahogyan ők akarnak, hiszen elegen vannak ahhoz, hogy más szabályok szerint éljenek. Nem nehéz belátni, hogy a mi általunk teremtett kedvező környezetben, előbb vagy utóbb jelentős befolyással fognak rendelkezni az életünk szabályai felett. Honnan tudjuk ezt? Saját tapasztalataink vannak a múltból. Így veszítettük el az ország kétharmadát.
Egy példa: az, hogy oláh jobbágy létezik, azt az 1436-os Budai Nagy Antal féle jobbágyfelkelés jegyzeteiből tudjuk meg. Ott írják le először, hogy van oláh jobbágy a felkelők között. Azelőtt nem éltek Erdélyben említésre méltó számban. Albániából kötöztek egyre feljebb. Akkor kezdtek beszivárogni hazánkba. Majd a földesuraink, felfigyelve arra, hogy ők kevesebb juttatással is beérik, szinte meghívták őket a hazánkba. Mivel a vallásuk más volt, így beköltözésük ellenére elkülönülve éltek itt. Majd Trianonnál, követelték maguknak Erdélyt, amit meg is kaptak. Úgy jött létre Nagy Románia, hogy mi szorgalmaztuk, legyen egy egybefüggő állam a Kárpátokon túl. Majd ez a mesterségesen létrehozott királyság elkezdett jogot formálni Erdélyre, mondván ott mennyi oláh lakik, akik Trianon idején mégnem voltak egyértelmű többségben, ami mára már megváltozott. Akiket a mi javaslatunkra kezdtek ruminnak, majd románnak nevezni. ( https://magyart.blog.hu/2019/10/01/joszomszedi_viszony_alapja )
Ismerős a történet? Ezt látjuk ma a franciáknál, a hollandoknál, a németeknél… Nos, az uniós módszer azt eredményezi ahogyan mi elveszítettük, Erdélyt, Bácska-Bánátot, a felvidéket és Burgerlandot, Kárpátaljával együtt. Nem hiszem, hogy kisebb területen is meg tudnánk húzni magunkat. De, amennyiben kevesebben leszünk mint a … (bárkik) és nem mi szabjuk meg, azt hogyan éljünk, akkor NEM LESZ ESÉLYÜNK! Eddig csak veszítettünk területeket, de ebben az új helyzetben bizony könnyen elveszünk. ELVESZÜNK!
( https://magyart.blog.hu/2019/06/19/a_rajtakapott_tolvaj_esete )
Szóval aki azt mondja, hogy az uniós szabályoknak megfelelően lépünk majd az illegális migránsokkal kapcsolatban, az egyet állít: KÉSZÜLJÜNK FEL ARRA, HOGY MAGYARKÉNT ELVESZÜNK! Jó esetben, talán nem kell majd rezervátumba vonulnunk.
Az árvíz haszna az összefogás! MInden szintű és formájú. Viszonylag jól jártunk a veszély ellenére. S van még egy haszna, felhívta a figyelmünket arra, az évközi aszályos időszakokkal együtt, hogy esetleg volna mit javítani a vízgazdálkodásunkon. Elkezdődött egy párbeszéd, aminek reméljük, új megoldások és egy javuló vízgazdálkodás lesz az eredménye.
Csak őszintén!
Somogyi Péter
Hagyatékőrző
