Amikor főiskolára jártam, akkoriban a 4-6-os villamoson az volt szokásban, hogy a kisebbségi bűnözők 3-as csoportokban járták a kocsikat és kizsebelték akit lehetett. Az egyik utazásom alkalmával arra lettem figyelmes, hogy az egyik elkövető egy jó hatvanas asszony éppen turkálni készül egy nyugdíjas néni táskájában. Na ez azért nem maradhatott annyiban, ezért aztán jól hallhatóan szóltam a néninek, hogy figyeljen a táskájára. Így is lett, a lopás megakadályozódott. De a történések nem értek véget. A tettes elkezdett fennhangon méltatlankodni, hogy mit képzelek, amiért kikezdek vele. Ez felháborító és milyen világ már ez… Mivel fennhangon mondta, így persze megmosolyogták, kinevették a helyzet abszurditása miatt. Ugye el tudunk képzelni egy 60 feletti, népcsoportjának stílusában öltözött, megtermett asszonyt, amint egy huszonéves srác zaklatásától felháborodottan, hangosan elégedetlenkedik a villamoson. Ugyan megmosolyogták, kinevették, de csak óvatosan. Igaz a megfelelően nagydarab férfi kollégái nem voltak jelen. De azért érződött az embereken alapvetően tartanak tőle, tőlük. A néni viszont nagyon hálás volt, hiszen ki tudja mennyit veszített volna, ha nincsen szerencsém és nem veszem észre, mi zajlik. Vagy, ha nem vagyok elég bátor szólni, hanem csak sunnyogok…
Ennyi a bevezető tanmese. De nézzük, mi történik mostanában. Van egy szépen alakuló összefogás a Visegrádi négyek. Tényleg látszik, ha összefogunk, akkor érdekképviseletben bizony jobban teljesítünk. Talán túl jól is?!
Nem olyan régen, Szlovákiában, amelyről tudjuk, hogy nem egy ősrégi ország, hiszen 1992-ben alakult, ha eltekintünk a második világháborús Tiso féle államalkulattól, amire azért volt szüksége Németországnak, hogy bevonulhasson a csehekhez, betiltották a magyar himnusz éneklését. tették ezt úgy, hogy a területük, a Felvidék, alaphangon több mint 1000 évig a Magyar Királyság része.
Aztán az Úz völgyében a katonai temetőben hírtelen román katonai emlékmű termett. Valamiért most volt erre szükség. eddig nem zavart senki, hogy ez a magyar katonai temető és emlékmű nem a román katonáknak állít emléket. Látjuk a hőzöngő tömeget, a harcias románokat akik követelnek, fenyegetőznek, ha kell tettlegességig is elmennek.
Ugye feltűnik a hasonlóság a 3 esetben? Nehéz helyzetben vannak a minket körülvevő népek. Tudják, hogy olyan területek vannak a birtokukban, amelyek őket nem illetik meg. A tótoké lett a Felvidék, a románoké (oláhoké) Erdély és a Párcium, valamint Bácska-Bánát egy része, a rácoké Bácska-Bánát, az osztrákoké az Őrvidék. Kárpátaljáról ne is beszéljünk, ahol az ukrán lett az úr. De még a szlovénok is plusz birtokhoz jutottak, ami szerepelt egy térképen, amit egy állami szerv közzétett és máris elégedetlenkedtek, felszólítottak... Pedig ténylegesen jutott nekik az 1000 éves Magyar Királyság területeiből.
Szóval, lopott holmival rendelkeznek. Muszáj nekik óbégatni, vádaskodni, valami zajos dologgal elfedni a gyalázatos tettet! Hát tesznek mindig valamit ami az ő jogos jussukról szól s arról, hogy bezzeg mi milyenek vagyunk. Az osztrák, akiről sokan azt hiszik ő különb, nem ilyen, mit tesz? Folyamatosan leszól minket, másodrendűnek tart, magát fölénk helyezi… Tudja mely népcsoport beszéli a magyart és követ el bűncselekményeket, mégis azt mondja ránk, mi vagyunk a tolvajok. Persze a sort folytathatnám… Sajnos a szomszédaink között nincsen különbség, talán csak a horvátokkal más a helyzet.
Nos, van egy áldatlan helyzet, ahol vagyunk mi a meglopottak és a vannak a körülöttünk lévő tolvajok, akiknek hajlama van arra, hogy ellenünk forduljanak bármilyen ürüggyel, kihangsúlyozva, hogy velünk milyen nehéz, mert mi… meg mi… VAN ILYEN HAJLAMUK! Késztetést éreznek… De mostanában úgy tűnt, megváltozik a világunk, inkább egymást tisztelve összefogunk a közös érdek mentén. Természetesen van akinek, akiknek ez nem tetszik. Vajon nagyon elrugaszkodott feltételezés az, hogy ezek az erők a felelősek a mostanihoz hasonló zavargások létrejöttéért? Vajon tényleg nem lehetséges, hogy a rossz lelkiismeretre építve, tudatosan akarják létrehozni a széthúzást, mert az összefogás kezd túl jól menni?
Miért gondolom ezt még? Azt tanultam az évek során, hogy van pár dolog, ami ha nem is olyan feltűnő, de ha figyelünk igazi felhívás a gondolkodásra. Ilyen volt az EU parlamenti választások két nagy pártcsoportja vezetőinak a találkozója. Vitáztak, beszélgettek… De vajon miért volt a beszéd nagyobbik részének a témája Magyarország? Miért foglalkoznak velünk annyit? Ugye megtanultuk a baloldali nagyoktól, hogy merjünk végre kicsik lenni… Sőt, ha megnézzük a termékeket, amelyeket nálunk és a környező országokban kapni lehet, a magyar csak sokadik nyelv amin a leírás is olvasható, sugallva azt, hogy nem mi vagyunk itt a legnagyobb piac. (Megjegyzem, hogy a Kárpátokon belül lakó ca 13millió magyar nagyobb lélekszám, mint a 6milliós szlovák, illetve horvát, vagy cseh népesség. Igaz a románok többen vannak, de nem a Kárpátokon belül.) De mondjunk felső értéket. Létezik a magyar nép, 15 millió lélekkel. Európai népesség, de könnyű belátni, hogy mind a németek, a franciák, a lengyelek, az olaszok… jóval többen vannak. A két legnagyobb frakció vezetője mégis az ici-pici Magyarországgal foglalkozik? Nem érdekes ez? Miközben elkezdődik a már megszokott gyűlöletkeltés a szomszédos országokban? Milyen érdekes. Vagy mi nem vagyunk tisztában az országunk jelentőségével, vagy ők értékelnek minket túl! Vajon melyik? Ha tényleg olyan jelentéktelen kis ország vagyunk, akkor kérjük, ne velünk foglalkozzanak! Ha pedig annyira fontosak vagyunk, akkor több teret és lehetőséget kérünk mindenben! KÉRETIK DÖNTENI! De nem csak nyugaton, hanem itt nekünk is döntenünk kell, mindenkinek magában, kicsi vagy nagy? Ha meg van a döntés, akkor ahhoz mérten kéretik viselkedni a mindennapokban. Mert ugye nem lehet, hogy a káposzta is megmaradjon, meg a kecske is jóllakjon.
Somogyi Péter, MAGYAR
