Megy az új okosság…
A lapátoló mp és az emberekkel körülvett ország-vezető...
S az mp rajongók odáig jutnak, hogy aki lapátol, az igen, ő a valaki…
A nagyszerű példa... a kivételes... aki tesz...
Ez a véleményem:
Az egyik egy országot irányít, most az egész védekezést. A másiknak ennyi a lehetősége. Lapátot ragad… pozíció beli különbség. S aki azt hiszi, a vezetőnek, a többiek munkáját kell végezni, az nem gondol bele, hogy akkor ki végzi el az ő munkáját? A vezetőét? Amíg lapátol, addig ki vezeti az egészet? Tipikus, egyszerű munkás gondolkodás. A kommunizmus maradéka. Sajnos sokan még ma is így gondolkodnak...
Csak a lapátolás, az a munka… a lapátolókat irányítani, összehangolni, az semmi! Pedig nem nehéz belátni, A KETTŐ EGYÜTT ADJA KI A MEGOLDÁST! Magában EGYIK SE ÉR ELEGET!
Persze nem könnyű, mert a többségnek fogalmi sincs arról, milyen vezetni egy kisebb csapatot, egy céget, egy nagy céget, egy országot... Sokan, egy tárgyalást se tudnának levezetni, vagy akár abban részt venni. Dönteni, felelősséget vállalni másokért... De tudjuk, ez nem baj, hiszen mindenki kivételes és értékes, egyedi teremtmény. De ez nem jelenti azt, hogy EGYFORMÁK VAGYUNK ÉS UGYAN AZOK A KÉPESSÉGEINK, UGYAN AZT TUDJUK! Mindenki másban jó, máshoz ért igazán. S az a kívánatos, ha abban is remekel, ha azzal foglalkozik. Így lesz teljes a világ! Nem csak teljes, hanem BOLDOG is!
Tegyük azt is hozzá, a vezetéshez, az összehangoláshoz KEVESEBBEN ÉRTENEK, mint a lapátoláshoz. EZ NEM VERSENY, EZ TÉNY! Magához a vezetéshez, az emberek vezetéséhez az összlakosság pár százaléka ért csupán. Hiába szeretnék elhitetni az audió-vizuális térben, hogy mindenki megtanulhatja. Nem fog menni! Mert ehhez képesség se árt. S ADDIG JÓ, AMÍG MINDENKI AZT TESZI, AMIHEZ ÉRT! Ha a lapátoló, vezet, az nagy hiba, mert nem tud. Ha a vezető lapátol, azért meg kár, mert akkor ki vezet? Pontosan látszik, az a jó felállás, ha a vezető vezet, a lapátoló pedig lapátol. Mert így együtt hatékonyak és halad a munka! Igaz, annak a bevallásához, hogy ki mihez ért, önismeretre van szükség. Tudnunk kell, kik vagyunk, mire vagyunk képesek! Sőt azt be is kell vallani magunknak és ennek megfelelően viselkedni se árt. Így lesz teljes a kör.
MINDENKI TEGYE AMIHEZ ÉRT! Persze manapság amikor mindenki előtt van egy kis ablak, meg billentyűzet, nehéz megállni, hogy valaki ne adja ki magát szakértőnek, miközben fingja sincs az adott témáról. No meg a képernyő elbírja... soha sem derül ki... PEDIG DEHOGYNEM! Már a hozzászólásból is látszik, nem szakavatott az illető. S persze véleménye lehet, sőt az jó, ha van. De sajnos ma az számít véleménynek, ha valaki mocskolódik, leszól... Az érdemi vita ritkán mutatkozik meg. Még ha annak is indul is, csak addig tart, amíg az egyik fél el nem jut a tudásának a határáig. Ha ez bekövetkezik, jön a személyeskedés, a beszólások, a mocskolódás. A másik személyi értékeinek a kétségbe vétele...
https://magyart.blog.hu/2024/04/04/politika_magyarul_vagy_vilagtrend_a_mocskolodas
Pedig emberként viselkedni, tisztelettel, még a virtuális térben sem árt, sőt kívánatos! Akkor is, ha nem trendi. Mert a trendek, jönnek, mennek, az ember meg marad, ha ember marad...
Önismeretre fel! Nem kell mindenkinek managerré válnia, sőt, olyanok is kellenek, akik máshoz értenek, hiszen, ahogyan Pilu mondja: Mit eszel majd akkor, ha nem indul a traktor...
Magunkat megismerve, azzal foglalkozva mihez értünk, sokkal megelégedettebb és akár boldogabb életet élhetünk. S akkor nem lesz többé szükség az irigykedésre, másik leszólására, ítélkezésekre és a mocskolódásra!
Bátran! Előre!
Somogyi Péter
Hagyatékőrző
