Politika magyarul? Vagy ez mégis világtrend?

A kérdés azért jogos, mert nem teljes a betekintésem a külföldi helyzetre. Ennek ellenére azt feltételezem, hogy az itt leírásra kerülő helyzet, nem magyar specialitás, hanem az emberre és a rendszerre jellemző valóság.

Régóta foglalkoztat ez a téma és a véleményem is meg van, de még soha sem írtam le, nem osztottam meg nyilvánosan. Úgy látszik eljött az ideje. Szóval hajrá!

2002 körül állapítottam meg, hogy az emberek a legkevesebbszer beszélgetnek valósan. sokkal inkább jellemző az, hogy szlogeneket vagdosnak egymás fejéhez. Minden kifejezésre meg van egy elvárt válasz, amelyet használnak. (PC) Baj akkor keletkezik, ha a beszélgető partner nem az elvárt választ adja, illetve másként fogalmaz. Innen két megoldás létezik, sajnos az első a jellemzőbb: 1. a másikat elítélik, leszólják, emberi értékeiben megkérdőjelezik, 2. elindul egy értelmes beszélgetés, ahol a felek ténylegesen odafigyelnek egymásra. Ebben az esetben valós eszmecsere zajlik, van esély az álláspontok egyeztetésére, közelítésére és egy konszenzus létrejöttére is akár. De mint írtam, ez igen ritka. Sokkal inkább igaz az, hogy mennek a szlogenek és ha nem stimmelnek a válaszok, akkor jön az elítélés és a megbélyegzés, végső esetben a kapcsolat megszakítása… Sajnos ez a helyzet azóta, 22 év óta nem javult, sőt inkább romlott.

Mit látunk a politikában? Az emberek, érzelmi alapon politizálnak. Az észérveknek semmi szerepük, se a gondolkodásban, se a döntésekben. Aztán, amikor eljön a számonkérés ideje, ami persze nincs, de úgy gondolná az illető, hogy most már ideje lenne az eredménynek, akkor bekövetkezik a rácsodálkozás. Ezek nem értenek hozzá… A rádöbbenés meg van, de aztán érzelmi alapon zajlik a döntés továbbra is. Ezekről a dolgokról aztán ellenkező oldalon lévők között nem lehet beszélgetést folytatni, mert azonnal, jön a nem megfelelő szlogen, majd az elítélés, megbélyegzés…

Feltehetnénk, hogy van olyan, amikor a kapcsolatban lévők, tudván a politikai szakadékot maguk között, nem beszélnek ilyenekről, a barátság megőrzése érdekében. Egy ideig ez működhet. Egészen jól. De meddig, Ameddig az egyik fél azt nem kezdi hinni, hogy a politikán keresztül ő olyan hátrányba kerül, amit nem szeretne és a hibás keresés mentén rátalál a barátjára, családtagjára, ismerősére… innen indul az egyes eset: szlogen, ellentmondás, megbélyegzés…

Mit látunk, az egyik fél azt kezdi hinni, hogy a választás kimenetele neki, családjának káros… pedig ez csak az igazán közeli körökre igaz. Miközben pont ők azok akik a vesztés után is jobban boldogulnak. A többiek mind nyertesek vagy kárvallottak, ha érinti őket az egyes intézkedések sora. Pl a KATA megváltoztatásával minden KATA-s rosszul járt, nem csak az ellenzék, vagy a kormánypárt emberei. Innen aztán már személyes üggyé válik a politika. Miközben igenis képesnek kell lennünk a saját érdekünkön túllépni. Ha ebben nem jó nekünk, de más kérdésekben meg jó az országnak, akkor egy ilyen sérelmen illik tudni továbblépni. Persze az látszik, nem megy ez igazán a többségnek.

Tovább fokoznám a kérdést. A net elterjedésével és a szociális média térnyerésével elterjedt az a nézet, hogy: amennyiben billentyűzet van a kezem előtt és kis rubrika a szemem előtt, akkor nekem hozzá kell szólnom. HOZZÁ KELL SZÓLNOM, AKKOR IS, HA NEM ÉRTEK HOZZÁ, ha fogalmam sincs és az ismereteknek is híjján vagyok. Ebben az esetben mit tudok leírni, csak és kizárólag azt amit érzek. Persze ez nem a valóság csupán az én szubjektív érzelmi állapotom. Baj akkor van, ha megérkezik egy ellenvélemény amiről azt érzi az illető, hogy igaz is lehet. Felkorbácsolódnak az érzelmek, dühössé válik a hozzászóló, ekkor kezdődik az ocsmány szavak használata, a kontroll nélküli ordenáré kritika, ítélkezés, az emberi jóérzés, megsértése, a másik megalázó minősítése, a MOCSKOLÓDÁS!

MOCSKOLÓDÁS!

Nos, ebből aztán van a magyar közéletben bőven. Ítélkezés, mocskolódás… Határ nélküli leszólás, az embernek, emberi mivoltában való sértegetése, lenézése, megalázása. Minden játszik. Úgy tűnik az emberek itt és így élik ki az összes frusztrációjukat. Nem tisztelnek semmit és senkit. Nem tisztelik az anyát, az apát. Nem tisztelik a hivatalt, az pozíciót. Úgy szidnak komoly pozícióban lévő embereket, mintha a haverjuk lenne. Éppen olyan ocsmányul. Kik teszik ezt? Olyanok, akik a nem a pozicióval járó feladatot nem tudnák elvégezni, de lehet ott még portásnak (elnézést a portásoktól, hiszen az ő feladatuk nem kicsi, védeni a helyet, képviselni a helyet, szolgálni a vendégeket… szóval nem leszólás, de valamit írnom kellett) is kevesek lennének, mert pl viselkedni nem tudnak és a zárójelben írottakat nem képviselni nem tudnák, de a feladat egy részét sem értik, … sorolhatnánk. Olyanok véleményeznek, akik soha még egy sima kis tárgyalást se vezettek, nem ám embereket, országot. Olyanok akik az ehhez hasonló feladatokat fel se tudják mérni, nem ám elvégezni.

Nos, ezek az emberek, sírnak egy méltó vezető után, valaki után, aki ért ahhoz amit csinál, emberileg, erkölcsileg feddhetetlen. Mindenki érdekében eljár, akár a saját kárára is. Semmi se számítson neki, se a saját élete, se a családja, se a megélhetése a szolgálat után, csak a nép, az Isten adta nép! S tegye ezt leginkább ingyen. De legfeljebb annyit keressen, mint azok akik egyébként se megtenni nem tudják helyette amit kell, s még a feladatot se értik.

Elgondolkodtam. Remélem Ti is, a kedves olvasó is. Vállalná bárki Önök közül ezen feltételek mellett a poziciót, az azzal járó feladatot? Ráadásul úgy, hogy amikor csak felmerül egy hiba esélye, akkor az illető, kizárólag érzelmi alapon, az Isten adta nép által, a mostanában olvasható mocskolódásnak, útálatnak, szidalmaknak lesz kitéve. A gúnyolódás, a szitkok, a mocskolódás legocsmányabb szintjén bánnak azzal, aki feladatot vállal a többiekért!

Ki az a jóérzésű, a többieket szolgálni akaró személy, aki ennyi mocsok mentén akar közszereplő, közszolga lenni?! Amikor a minimális tiszteletet se kapja meg?! Akkor se, ha bizonyítani tudná, mennyi mindent tett. Hiszen hiába tudja igazolni, senki sem kíváncsi rá! Mindenki azt hallja, amit hallani akar és ebben semmiféle tény, a valóság sem akadályozza meg!

Az emberek...

Az emberek, csupán a felkorbácsolt érzelmeik alapján, gyűlölködnek, utálkoznak, ítélkeznek embertársaik felett és ebben se a teljesítmény, se a tények, se a valóság nem változtat. Pedig a politika, az egy észjáték. Stratégia. Rövid, középtávú és hosszútávú tervekkel, döntésekkel, cselekedetekkel. Nem érzelmi alapú játék!

Igaz, hogy amíg 100 bolond szavazata többet ér 99 akadémikusénál, addig kinek a nyelvén beszél a politika, a hatalom? A 100 bolond nyelvén! SEMMIKÉPPEN SE AZ AKADÉMIKUSOK NYELVÉN. Ez szerintem könnyen belátható tény, hiszen ha meggyőznek 100 bolondot, nem kell törődni az akadémikusokkal. A szomorú az, amikor egyes “akadémikusok” is irányíthatóak a bolondok nyelvén. Márpedig ma ez van.

Sír a nép, a fent megnevezett minőségű vezető után, de valójában azt várják, hogy olyan legyen mint ők. Ha nem olyan, akkor lerántják maguk közé, “nehogymá”! A többség azonban NEM KÉPES A FELADATOT ELLÁTNI… Tudom nehéz ezt belátni. Mert ugye billentyűzet van mindenki előtt, meg a kis ablak is ott van és ez ingerlő, azt sugallja, szólj hozzá… Megteheted… Nem értesz hozzá? Nem baj, biztos az a másik “szarházi” … se, hiszen milyen egyszerű… pötyögök, enter és már hozzá is szóltam… ja, ez csak ennyi… hát ezt én is tudom… nem kell ehhez semmi… az meg ott ezért vesz fel annyi pénzt… skandallum… miért nem én kapom? Ezt én még jobban is csinálom… hiszen mennyi like-ot kaptam… többet is mint az a …

S ez így zajlik, miközben észre se veszi az illető, hogy a bolondok nyelvén van hülyítve… Elhitetik vele… miért, mert könnyebb őt átverni, megvezetni, mint azt a kevesebb “akadémikust” ráadásul arra nincsen is szükség, hiszen van elég “bolond”. Van elég olyan ember, aki érzelmi alapon, az érzelmi szálak megpendítésével manipulálható. Hiszen az a legjobb manipuláció, hiszen az van mindenkinek, még az “akadémikuséknak” is. Azon keresztül ők is manipulálhatóak… S KÉSZ A RECEPT!

Mindenki változást akar, miközben senki sem változik. A többség továbbra is érzelmi alapon manipulálható. Mondja már meg valaki, mitől változna akkor meg bármi is? SEMMITŐL! Amíg az ember így viselkedik, mindig lesz aki ezt kihasználja. Majd ha az ember, legalább az emberi mértéket, nem az Istenit, csak az emberit, megugorja, pl felhagy ezzel a mértéktelen mocskolódással, amikor legalább egy minimális tiszteletre képes lesz, egy anyával, egy társadalmi pozícióval szemben, akkor  lesz esély arra, hogy csendesebb lelkű, de jó szakemberek is elindulnak esetleg egy pozícióért. Addig maradnak a nagyon elszántak, a más érdekeket is képviselők, a kalandorok, a manipulátorok, az aljasok, a többséget kihasználók, a tolvajok és sorolhatnám… (Tisztelet a kivételnek! Mert van ilyen.) Hiszen a jobbat nem becsüli és ezért valószínűleg nem is igényli a tisztelt nagyérdemű!

Tegyünk hozzá, még valamit. Az az ember aki nem ismeri önmagát, az nem tudja eldönteni, hogy vajon ő maga mire képes. Aki ezt nem tudja, az hogyan tudná eldönteni azt, hogy egy másik ember, akit nem is ismer, vajon mit tud, mire képes? Megmondom én, SEHOGY! Na most, MI KELL A HATALOMHOZ, ezeknek az önmagukat egyáltalán nem ismerő, másokról is semmit eldönteni nem képes emberek, SZAVAZATA! Hogyan szerezzük meg a szavazatukat? MANIPULÁCIÓVAL! Aki pedig nem hajlandó az embertársait, még egy nemesebb célért se manipulálni, ő részt vesz ebben a harcban? Beszáll a játékba? NEM! Így maradnak azok, akik erre hajlandóak. Kérdem én, MIN CSODÁLKOZIK A NAGYÉRDEMŰ? Tényleg nem látják? AZT KAPJÁK, AMIT MEGÉRDEMELNEK!

A kivételek...

S most beszéljünk a kivételekről, mert nem minden politikus aljas. Ez igaz. Ellenben, aki nem a “bolondokra” alapoz, az elveszik! Miért veszik el? Mert azok akik a “bolondokra” alapoznak, mindig előnyben lesznek! TÖBB SZAVAZATRA TESZNEK SZERT! Tehát, ha valakikben akkora a küldetéstudat, azok esetleg hajlandóak beszállni a játékba és a “bolondokra” alapozva hatalomba kerülni. De ezzel azt kockáztatják, hogy ők is “azonossá” válnak a fentebb megnevezett: ügyeskedő, kalandor, tolvaj… bandával, hiszen ugyan azon a módon tudnak csak hatalomba kerülni. Mi ez a mód? A 100 BOLOND SZAVAZATA! Lehet másként is a hatalomba kerülni? NEM LEHET! Mert a “bolondok” többen vannak. (S jelenleg a több szavazat számít kizárólag.) Az érzelmi alapon manipulálhatóak, a “bolondok” vannak többen! Azok akik érzelmileg érintetté válnak és így és ez alapján döntenek. Na ők a “BOLONDOK”, a többség és aki őket uralja, őket irányítja, Ő VAN A HATALOMBAN! SENKI MÁS! Ilyen ez a RENDSZER! Ez a mai demokrácia: A KISEBBSÉG RÉMURALMA A TÖBBSÉG FELETT! A leghangosabb kisebbség! Aki manipulálni tud! Pl, akié a média. Vagy egy óriás cég, rengeteg dolgozóval, bevétellel, vagyonnal, akitől egy ország függ… Vagy a… mindenki tud ilyeneket. Aki a többséget irányítja, ő manipulál, szerez több szavazatot és kerül hatalomba! Van ennek még egy olyan veszélye is, hogy a hatalomszerzés ilyen módja bedarálja az illetőt. S a régi elhivatottság megkopik, elvész. Hiszen a hatalomhoz csak a szavazatszám, a “bolondok” manipulálása kell. Semmi eszme, magasztos cél, csupán a befolyásolás ÉS MINDENT LEHET! Mivel ez van, mindent lehet, ha van elég szavazat és ebben részt vesz az illető, akkor ebben a befolyásolásban adódnak társak. Akik ebben igazán jók. Nos, ők nem a grál lovagok. Ők csupán a manipulációhoz értenek. Privát életben bűnügyileg ők a csalók, szélhámosok. Ők tudnak legjobban befolyásolni. Aki pedig korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók! Vagy ahogyan én szeretem: aki disznók közé keveredik, azt megeszik a korpákok. :)

Véleményem szerint tiszta a kép! Egy ilyen keretrendszerhez pedig mindig megérkezik az aktuális manipulátor! Az új üdvöske, az új messiás. Aki persze mindent ígér, főleg, hogy bemutatja, a király meztelen, miközben ő is az! Aki hatalomra tör, annak a “bolondok”, érzelmileg befolyásolhatók, szavazatai kellenek. Amit érzelmi manipulációval lehet megszerezni! Így az egyik kutya, a másik eb! S igazán rendes ember, csak elvétve vállalja ezt az ítélkező, mocskolódó cirkuszt! ERRE SENKINEK NINCSEN SZÜKSÉGE! S persze vannak a megtévedettek, akik azt hiszik, majd ők… De a rendszer felemészti őket! A KERET AZ ÚR, NEM AKI KITÖLTI!

Jó gondolkodást! Várom már azt az időt, amikor tényleg RENDSZERT VÁLTUNK! Nem csak módszert, nem csupán cseberből, vederbe! Hanem végre valami újat teszünk! De ez NEM LEHET A MOST DEMOKRÁCIÁNAK NEVEZETT keretrendszer. Mert ez, mint leírtam, álságos, kihasználó, hamis és manipulatív.

Somogyi Péter

Hagyatékőrző