Egyszer fiatal koromban azt mondták nekem és az élet később igazolta is: Ha valaki meg akar tenni valamit, akkor az megteszi!

Igaz, más relációban hallottam, de mégis igaz. Aki halogat annak más a célja, nem tenni akar, hanem inkább figyelmet és vagy valami mást vár, ez által. Gondoljunk csak az öngyilkos jelöltekre, akik azzal fenyegetőznek, hogy eldobják az életüket. Soha sem végleges megoldást választanak, hanem mindig olyat, hogy meg tudják őket menteni. Soha se a 10-ről ugranak le, hanem gyógyszert vesznek be, felvágják az ereiket, de nem hosszába… Innen tudjuk, sokkal fontosabb a figyelemfelkeltés mint maga az öngyilkosság, az élet elveszejtése. Röviden, más a cél, mint amiről az illető beszél. Miről jutott ez eszembe? Magyar Péterről. Eddig 2 alkalommal tett ígéretet, hogy olyan bizonyítékokat tár fel, ami miatt a kormány lemond. Múlt csütörtök volt az első, majd március 26, kedd a második határidő. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Lesz végre egy valódi anyag, vagy sem. S vajon mi lehet a valódi cél, hiszen, amennyiben a bizonyíték megmutatása lenne az, akkor nem kellene halogatni! Miért lenne jobb a kormány lemondását szerdára halasztani, mint mondjuk a hétvégére? Mi lehet egy ilyen halogatás célja? Igazán kíváncsi vagyok, mi fog kiderülni.

Arról nem is beszélve, hogy egy baráti beszélgetés felvétele, minden csak nem bizonyíték. Jogi értelemben biztosan nem az. Ráadásul ez még további kérdéseket is felvet. Olyan kérdéseket, amelyek engem igazán érdekelnek. A kezdetekkor az derült ki számomra, hogy az első interjú oka, a volt feleséggel, Varga Judittal szembeni méltatlan eljárás. Hiszen nem engedték nyilatkozni, nem védhette meg magát… Ezért megszólalt a volt férj, jogos felháborodásában és hangot adott pár kifogásolható mozzanatnak a kormánypárt életében, amely viszonylatában egy belső megújulásban bízva szólalt meg. Hiszen a fideszt, nem lehet kívülről megbuktatni, legfeljebb belülről megjavítani, az értékeket átmentve, megreformálni, mondta. Elhangzott egy név, aki felelős lehet a hasonló esetekért…

Úgy tűnt, ez egy alkalom szülte megszólalás és amolyan, ez történt, ezért kénytelen vagyok… Figyelemmel fogadtuk, nagyjából érthető volt. Aztán jöttek az újabb és újabb megnyilatkozások. Vannak bizonyítékaim… március 15-re megmozdulást hirdetek… (ahol mellesleg nem igazán hangzott el lényeges dolog, kivéve talán az EU-s ügyészséghez csatlakozás, amiről már írtam https://magyart.blog.hu/2024/03/20/magyar_peter_megjelent_latjuk ), azon kívül, hogy pártot alapítok…

Nekem a március 15 már kérdőjeleket vetett fel. A többi pedig annak a következménye. Itt jutunk el a majd… Majd ekkor, majd akkor… Mintha valamire várna. Egy ajánlatra… egy lehetőségre… valamire, ami ha elhangzik, amit ha megkap, mint az öngyilkos jelölt, a figyelmet, a törődést, az akaratának a teljesítését, akkor nem is lesz bejelentés, nem is lesz bizonyíték, hiszen már nem aktuális… Mit veszíthet az illető? A szavahihetőségét. Azt még elveszítheti? Kétlem. Az már így is elbukott a többségnél. (persze ebben tévedhetek, nem veszek részt a napi politikában és erről nem is folytatok beszélgetéseket se) Mintha várna valamire! Vajon ez igaz? Kedden kiderül.

A várakozás, az biztos. A kedden bemutatásra kerülő bizonyíték azonban további kérdéseket vet fel. Ha valaki, az adott pillanatnyi események miatt, mintegy megelégelve a helyzetet lép fel mások védelmében, az hogyan tud, korábban készült hangfelvételeket bemutatni? Ez a legfontosabb kérdés. A hangfelvételek nem most készültek, hanem akkor amikor még lehetősége volt az illetőnek olyan baráti, magán beszélgetéseken részt venni, ahová az első interjúk óta biztosan nem kapott meghívást. El tudjuk képzelni, hogy egy baráti, illetve privát találkozón, felvételeket készítünk a beszélgetésekről, csak úgy mindenféle cél nélkül? Mert mondjuk megtehetnénk, de eszünkbe jut? Nekem biztosan nem! S az olvasónak? Akkor célja volt a felvételeknek? Céllal készültek? Vajon milyennel? Mi lehetett az a cél, ami miatt egy ilyen aljas sunyi dolgot elkövet az illető?

Mert ugye milyen barát az aki, miközben ez tisztelet kérdése is, valakiről úgy felvételt készít, hogy az illető nem tud róla. Pontosan tudjuk, egy élő beszélgetésben sok minden elhangzik. Mondunk ezt, azt, akár felelőlenül is, hiszen beszélgetünk, belefér. Ugyan ezeket a dolgokat már nem feltétlenül hangoztatjuk, illetve nem ugyan úgy megfogalmazva mondanánk el egy interjúban, vagy bármilyen nyilvánosság előtt. Ilyenkor nem vigyázunk egyes szavainkra hiszen egymás között vagyunk, egymást ismerve, belefér, de idegeneket, másokat akár bánthat is egyes megfogalmazásunk. Tehát nem ugyan úgy beszélünk, baráti, családi körben, magunk között, mint nyilvánosság előtt. Ezzel visszaélni, nem korrekt dolog, de leginkább sunyi magatartás. Az idő miatt, azaz, hogy a felvételek, ha léteznek, még az adott, kialakult szituáció előtt jóval, valószínűleg előre megfontolt szándékkal készültek. Ezt nem is tudom minek nevezzem. Egy biztos, barátinak nem lehet, korrektnek sem, de még a kezdeti, fel vagyok háborodva és ebből már elegem van sztorit se igazolja. Egy dolog tűnik valószínűnek. Jelen esetben egy előre megfontolt szándékkal létrehozott helyzet áll elő, amelynek az úr, haszonélvezője szeretne lenni. Úgy, hogy nagy valószínűség szerint, őt elégedetlenségében megtalálta egy társaság. Velük az egészet előre kitervelték és véghez is vitték. Valószínűleg egy ajánlat, egy igazán kecsegtető ajánlat következtében vesz részt a névrokon az eseményekben. Hogyan jutottam erre következtetésre? A fent felsoroltak, egybevágnak egy hírszerző tiszt által írt könyvben olvasottakkal. Ha ez igaz, akkor értelmet nyer a kegyelmi ügy majd egy évvel későbbi felszínre kerülése, a kialakult helyzet és a most nyilvánosságot kapott lépések.

Jelen esetben, igaz a mondás. Az idő megold mindent! Kedden kiderül, hogy a hírszerző forrásomnak (könyvbéli) van igaza, vagy tényleg létezik a felvétel. Amely attól, hogy létezik, még mindig egy előre megfontolt szándékkal elkészített, inkorrekt viselkedés eredménye. Egy olyan nem bizonyíték erejű felvétel, amely a kedélyek felszítására, az érzelmi manipulációra alkalmas, jogilag semmitérő anyag lehet maximum, semmi más. Persze, elégedetlenség és felháborodás sodort már el kormányokat, igaz nem hazánkban. De gondoljunk csak az arab tavaszra, a majdan térre… Bevált módszer, az országok többségénél. Ahogy így írom, az ugrik be, félő, hogy a “hírszerzőmnek” lesz igaza. (S kik állnak a felsorolt események mögött?)

Amit még mindig nem értek az emberekben az a következő. Ha bajuk van a rendszerrel, ha azt látják, hogy kormányok jönnek, mennek és igazán nem lesz jobb, szerintük, akkor miért is ragaszkodnak ugyan ahhoz a rendszerhez aminek a keretein belül még soha sem sikerült elérni azt amit szeretnének? Persze tudom, nyugaton, kolbászból van a kerítés is! De meddig lehet ebben az álomban ringatni magunkat? A demokráciának hívott rendszer, nyugati import! Azaz, a minta, amit másolunk, amit alkalmazunk. Ez volt az EU tagság feltétele, a demokrácia bevezetése, ezen normák szerinti élet. Azok a keretek, amit ők, a nyugat, elvár tőlünk. Ha ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, akkor mit is várunk egy kormányváltástól? Vagy nem is akarunk másként élni? Jó nekünk így, csak mi keressünk egy kicsit többet? Illetve elhisszük egy új erőnek, hogy ha majd ő keres többet, mert ő van a hatalomban, akkor majd nekünk is jobb lesz? Miközben a döntést, az ő megválasztásukat a többségi szavazat garantálja. Azt pedig ugyan azon a módon, hangzatos jelszavakkal, egyszerű kérdésekkel, ellenségképpel… lehet elérni. Mi változik, ha most az ellenségkép Brüsszel helyett a fidesz lesz? SEMMI! VAGY MÉGIS?

Nem lehet, hogy csupán egy hintában ülünk, amelyet néha meg kell lökni, hogy a hinta mozgása elbódítson minket? S bódultan, a hinta általi kábulatban, végül valami változás szerűre amúgy is rábólintunk, csak lendüljünk tovább, a szokott módon…

Várjuk a megmentőt, aki persze mindig érkezik is, csak változást nem hoz! Mi lenne, ha mindenki felelősséget vállalva önmagáért, olyanokat választana a saját képviseletére, akiről tudja is, nem csak sejti, hogy ért is ahhoz amiről beszél és valóban képviseli is majd azokat akik megválasztják?! Mikor lesz az, hogy végre lejár a hiedelmek időszaka? Amikor egy idő után nem az lesz a válasz, hogy azt hittem, hogy… Abban bíztam… Olyan hihetően adta elő… Olyan őszinte volt a tekintete… Mikor lesz végre vége a másra mutogatásnak a felelősségvállalás helyett?!

A messiásnak tartott, küldött emberek ideje lejárhatna végre és eljöhetne a felelős viselkedés időszaka! Amihez persze bátorság kell, az önismeret mellett. Így a nagyhét elején kitűzhetnénk magunknak, hogy olyanná válunk, aki megismeri önmagát és felelősséget vállal önmagáért. Majd ha ez megy, akkor szűkebb, vagy képességeink alapján akár tágabb környezetünkért is!

Válj azzá aki lehetnél! - szól a táltos mondás. Nincs más dolgunk. Hajrá!

Somogyi Péter

Hagyatékőrző