(Nem az én írásom, de csuda jó! A baj megint a magyarokkal van, meg a hagyományaikkal. Igaz, több ezer évesek, de miért ragaszkodunk hozzájuk? Pedig láthatnánk, hogy a semmilyen alapú, gyökértelen amerikában milyen jó az élet. Ott mindent lehet! Ha páran nem kiáltanak terroristát a látványodra, mert akkor semmit sem tehetsz, azon kívül, hogy jogod van meghalni. Mi miért nem vágyunk arra a gondtalan, könnyű életre, ahol a hűtőnk rendeli az ételt interneten, ha regiszrálja, hogy ki fog fogyni? Nem értem. miért nem hordunk cifrát? Csíkosat, kockással, bármilyen színösszeállításban? Miért ragaszkodunk a régihez? A régi ünneplőhöz? Miért? Mennyivel könnyebben élnénk, ha beilleszkednénk, a közepes semmilyenbe! Igaz?!)

Borzalmas álmom volt ma éjjel.

Azt álmodtam, hogy elérkezett szeptember elseje. Sok gyereknek ez máris a rémálmai egyike, hisz e naptól fogva újra be kell ülni az iskolapadba, ahol is folyhat tovább a kicsi agyak sötétre mosása, mert ami manapság az iskolákban folyik, az koránt sem tanítás. Ráadásul a tanárok jelentős hányada csak azért jár az iskolába, hogy kiélje uralkodási kényszerét, és persze ki máson, ha nem a védtelen gyereken? Mélységes tisztelet a kivételnek.

Szóval elérkezett szeptember elseje, és iszonyatos kép tárult rettegéstől egyre tágabbra nyíló szemeim elé.
A buszmegállók tömve voltak fekete alsót, és fehér felsőt viselő lányokkal és fiúkkal. Ott álldogáltak, a buszra várva, ebben a rémületet keltő színösszeállításban, és még volt képük nevetgélni is, miközben újdonsült városkánk összes, tiszteletre méltó roma polgára reszketett a félelemtől, mert ugye a fekete-fehér színt nem bírják elviselni. Meg is értem, hisz e két szín maga is szélsőség, egyikük a legsötétebb, másikuk a legvilágosabb, a kettő együtt meg kész terror.

Valahol a kertek alján rendőrségi autók parkoltak, s szinte láttam, mint izzanak fel a telefonok nem létező vezetékei, amikor is a szegény, törvénytisztelő közeg izgatottan érdeklődik magasabb körökben, hogy a kialakult helyzetben pontosan mi is a teendője, mit ír elő a magyar törvény arra az esetre, ha 18 éven aluli személyek egész hada vetemedik a tiltott színösszeállítás nyílt utcán, fényes nappal történő viselésére.
Közben újabb fiúk és lányok masíroztak a buszmegállóba, és talán nem kell mondanom, mindükön fekete nadrág, fehér ing, fekete szoknya, fehér blúz rikított.
Ez már lázadás, kérem!
A busz kisvártatva begurult a buszmegálló elé, ám nem állt meg, tudniillik a sofőr is begurult, meglátván a tiltott színösszeállítást viselők hadát. Szemei tágra nyíltak rémületében, majd gázt adott, és ezerrel vágtázott tovább. Kell a fenének, hogy a jogvédő, törvénytudó rendfenntartók megrohamozzák és telefújják könnygázzal a járművet. Ide ugyan fel nem száll egyetlen fekete-fehérbe öltözött díszpinty sem!
Így aztán a környező városok középiskoláiban nem lett megtartva az évnyitó, a 2009-2010-es tanév - érdeklődés hiányában - elmaradt.

Ám még csak most következett a java.
Tudniillik az egész települést ellepték a tiltott színösszeállítást viselők, s volt közöttük mindenféle. Hat év körüli, első osztályos korútól kezdve egészen az élemedett korúig, aki kis unokáját kísérte első évnyitó ünnepségére. Micsoda emlékezetes nap, micsoda ünnep! És ugye a mindenféleista magyarja úgy tartja, hogy ha ünneplő, akkor fekete alsó, fehér felső.

Időközben a helyi rendőrőrs erősítést kért.
Az általános iskola udvarán gyűlt össze a felkelők serege. Ott kérem mást sem lehetett látni, csakis fekete alsóba, és fehér felsőbe öltözött személyeket, akik e ténnyel menten ki is merítették a BTK nem létező paragrafusainak egyikét. Nevezett paragrafusok, igen kimerültek lévén, távoli szállásaikra vonultak, pihenés céljából - ezért nem leli őket senki, bármily hevesen keresse is.

Szóval az iskolaudvaron cirka 600 fős tömeg verődött össze. A helyi rendőrőrs még több erősítést kért, és mindenre elszántan bekerítették az iskolát. Még így is nevetségesen kevesen voltak, noha időközben már a sünöket is riadóztatták. Jöttek is a sünök, már hogyne jöttek volna, csakhogy nem értek el az iskola épületéig, tudniillik a Tóaljnak nevezett hadászati területen fontos dolguk akadt. Húszfős osztagokra tagolódva rohantak a fűben, s ökölrázással, és mindenféle egyéb, a légvédelemtől ellesett technikákkal próbálták kiüldözni légterünkből a gólya nevezetű madarakat, akik a felkelők mellé álltak, s ezzel újabb BTK-s paragrafusokat merítettek ki. Szerencsétlen paragrafusok nem győzik kiheverni fáradalmaikat, pedig a szarkákról még nem is beszéltünk.

Közben az iskola területét hermetikusan lezáró rendőrcsapat megkezdte a rendbontók begyűjtését. Elől masírozott a helyi őrs feje, kézen fogva az 1/A osztály osztályfőnökét, aki meg majdnem leendő osztálya egyik majdnem tanulóját ragadta kézen, s ráparancsolt, hogy tömött sorokban kövesse. A helyi cigányságot a hideg rázta már a látványtól is, amint a végeláthatatlan sor végigkígyózott a település utcáin, a rendőrőrs épülete felé. Elől ment az 1/A, szorosan mögötte az 1/B, majd az 1/C, és így tovább, egészen a 8/C nevezetű osztályig. A sort a rend tisztességes őreinek néhánya zárta, akik gyakorta megbotlottak, ugyanis vigyázó szemeiket felfelé irányították, a rendbontó gólyákat tartva szemmel, akik fokozott iramban menekültek az öklüket rázogató sünök elől. Ez utóbbiak folyton a kötelességüket hűen teljesítő rendőrök lába alatt kötöttek ki, figyelmetlenségükben.

Öröm volt nézni, amint a cirka 6-700 embert - további parancs érkezéséig - bezsúfolták az őrs zsebkendőnyi épületébe. A tanárok, nebulók és szülők mellé a rend szemfüles őrei bezsuppoltak még néhány pincért, felszolgálólányt, üzletvezetőt, temetkezési vállalkozót, egy egész temetési, és lakodalmas menetet, néhány színház- és mozilátogatót, valamint egy hullát is, aki nem átallott fekete-fehérben virítani a fekete-fehér koporsójában.
Miután bevitték a fél falut -bocsánat, várost, ehhez még hozzá kell szoknom -, s a másik felét csak azért nem, mert az vagy roma, vagy épp nem volt hivatalos sem esküvőre, sem temetésre, sem évnyitóra, a rend rettenthetetlen őrei büszkén kihúzták magukat, és elindultak megkeresni a BTK azon hiányzó rendeletét, mely szerint Magyarországon tilos fekete alsóban, és fehér felsőben nyilvánosan megjelenni. Miután ezt nem találták, a demokrácia nyomait kezdték kutatni, de nem leltek egyebet, csak a fél világot, s benne egész Európát, amint a hasát fogja nevettében, s ujjal mutogat a magyarokra.
Mert megérdemlik.

Kósa Ella