Valamikor réges-régen a kultúránk „kezdetén”, a sumér birodalomban, királyság volt. Éppen úgy mint Egyiptomban, ahol a királyt fáraónak hívták. Az megfigyelhető, hogy a földművelő kultúra a ma elfogadott történelemszemlélet szerint is innen a sumér világból, a két folyó völgyéből származik. Pont ilyen két folyó völgye, mint a Tigris-Eufratesz, az Indus-Szarasztvati, a Duna-Tisza és a Nílus völgye is, bár ez utóbbiban csak egy folyó található. Mindezeken a helyeken nagyjából egy időben jelentkezik a földművelés fejlettebb formája. Sokunk szerint mi magyarok mindig jelen voltunk a Kárpát-medencében. Sokszor, túlnépesedés miatt elhagytuk ezt a helyet, majd ha jelenlétünk felszámolódni látszott, különböző néven, újra és újra visszatértünk ide, a Melegvizek birodalmába.

Az eddig elfogadott történelemírás több helyen korrekcióra szorulhat, hiszen sokak szerint a Gizai piramisok és Szfinksz is jóval régebbi a korábban hittnél. Sokak szerint  Krisztus előtt 10500-ból származnak.

Amennyiben számítunk arra, hogy nem minden úgy volt, ahogyan eddig hittük, akkor könnyebben szentelünk figyelmet az ARVISURÁNAK. Arvisura=igazszólás. A magyarok története rovásos formában. A rovás írásos mű, családok történetén keresztül mutatja be évezredek történetét. Az ide vágó passzus a következőképpen szól, szerkesztett formában:

„Majd Gilgames-korabeli szokás szerint, a koronázási dombon (72 megye és bánság területéről hozott egy-egy véka földből) Attila kardjával a négy égtáj felé suhintott, jelképezve az ország védelmére tett esküjét. Majd a termőföldet 72 fejedelmi ifjú egy kertecskébe hordta, amit Gelyzának kellett minden évben megművelnie, hogy népét termékeny munkára serkentse. Ezzel Gelyza a magyarországi keresztények első uralkodójává vált.”

A magyar fejedelemnek kertet kellett művelnie. Milyen érdekes. Az is kiderül az írásból, hogy a sumér uralkodók is csak mintegy az idejük felében „uralkodtak”, a többiben földet műveltek, szintén példamutatásból.

A példamutatás erejében minden ősünk, hitt. Sőt a hagyomány részévé tették. Működött is, amíg megtartották a vezetők a példamutatás módszerét.

AKI ELFELEJTI, HONNAN JÖTT, ELŐRE SEM JUTHAT! AZ ŐSÖK BÖLCSESSÉGE ÁTSEGÍT MINDEN OLYAN HELYZETEN, AHOL A MEGOLDÁS NEM A PILLANATNYI VALÓSÁGBAN REJLIK.