Egy 82 éves nyugdíjas kiáltványa és intelme a magyar fiatalokhoz

A közelmúltban elemi erővel fellángolt nyugdíjbotrány felkeltette a figyelmemet és gondolkodásra késztetett. Arra lettem figyelmes, hogy az ellenzék baloldali része hevesen tiltakozik valami ellen. Ismerem jól a baloldalt, akkor tehát valami bűzlik Dániában; valaki beletalált a baloldal féltve őrzött titkaiba.

A nagy hűhó láttán és hallatán rögtön tudtam, hogy a vegyes nyugdíjrendszer (a 2. pillér) bevezetése körül nincs rendben valami. Összeesküvés – focinyelven bundázás – történt. Ezért nekifogtam a vesztesek, nyertesek és semlegesek listájának összeállításához. Ismereteimet a médiából szereztem, ha egy-egy számadat nem teljesen pontos, nézzétek el egy 82 éves nyugdíjasnak.

Íme a szereplők:

Nyugdíjas: ő semleges, mert az elsődleges hatások nem érintik elvileg, bár a következmények utóbb már igen, de ezt még nem tudja.

Pénzügyi befektetők: ők nyertesek, mert van hová elhelyezni a felesleges pénzüket, s ezt nem tehetnék meg szövetségeseik, az összeesküvők nélkül.

Magán nyugdíjpénztárak: ők is nyertesek, mert mindenféle befektetés és rizikó nélkül, államköltségen folyamatosan növekvő, gigantikus tőkéhez jutnak, amit kiugróan magas kezelési költséggel működtetnek a befizetések rovására.

Költségvetés: ő is vesztes, mert az állam a költségvetésből kiszivattyúzott pénzt pótlására magas kamattal kölcsönöket kénytelen felvenni egyrészt a pénzügyi befektetőktől, másrészt az újonnan alakult magánnyugdíj-pénztáraktól.

Dolgozók: ők is vesztesek, mert rendelet kötelezte őket arra, hogy felmenőik állami nyugdíjpillérének megdézsmálásával építsenek maguknak új pillért oly módon, hogy az így kivont pénzt, anélkül, hogy kezükkel érinthették volna, államköltségen egyenesen a magánnyugdíj-pénztárakba irányították. A dolgozók azonban az új nyugdíjrendszer által felhalmozott államadósságot is megöröklik és törlesztik adójukból.

Összegezve, a színjátékban az egész ország lakossága veszít, úgy a jobboldali, mint a baloldali emberek, hiszen az államadósság hatása mindenkit érint. Csupán a pénzügyi befektetők, valamint a magánpénztárak nyernek.

Tolvajjá tett generációk

A jogszabály előterjesztői az emberi kapzsiságra építették fel a magánnyugdíj-pénztári rendszerre vonatkozó törvényt. A nemzetközi befektetők és az IMF, valamint magyarországi csatlósai (jól fizetett alkalmazottai) csempészték be a parlamentbe ezt az új rendelkezést. Ami nyilvánvalóan arra irányult, hogy számukra jól jövedelmező adósságcsapdába sodorja a magyar gazdaságot.

Emlékszem, és titeket is emlékeztetlek André Kosztolányi híres mondására: „Sok pénz van ebben az országban, de ott lapul az emberek zsebében. Ki kell onnan csiklandozni!” Mint emlékezetes, az első Pillér alapok meghirdetése idején a kapzsi emberek bedőltek a szép ígéreteknek. Különféle magas hozamot ígérő magánalapokban kockáztatták a vagyonukat, és annak nagy részét elveszítették. Sokan még ma is tüntetnek a pénzükért. Az az élelmes pénzcsinálók új és nagyobb üzletre vágytak. 1997-ben megcélozták a nyugdíjpillért is, és mint korábban, most is szép ígéretekkel, magas hozamokkal kecsegtettek.

Felhívom a fiatal, aktív dolgozók figyelmét, hogy a külföldi pénztőke és magyar csatlósai (MSZP, SZDSZ) által felállított csapdát kerüljétek el! Vajon tisztában vagytok-e azzal, hogy miből épül a második pilléretek? Vajon tisztában vagytok-e azzal, hogy – mint ahogy már az előzőekben említettem – a ti úgynevezett megtakarításotok abból keletkezik, hogy megdézsmáljátok a rendszer első pillérét?

Hogy nem vagytok hajlandók finanszírozni tovább anyátok, apátok, nagyanyátok, nagyapátok nyugdíját? Ezt én nyugdíjasként rablásnak nevezem. Nem haragszom rátok, mert erre a lépésre a külföldi pénztőke csatlósai által sugallt törvények kényszerítenek titeket.

Azt, hogy akaratlanul meglopjátok a felmenőitek nyugdíjalapját, még talán meg lehetne bocsátani. De ugyanennyi pénzzel megkurtítottátok az államkasszát is. És a megszerzett összeget – tisztelet a kivételnek – az állam által kinevezett brókerek és trógerek kezére játszottátok. Ezek aztán jól megfialtatták a rájuk bízott pénzt. Tizenkét év alatt majdnem egy százalék reálhozamot produkáltak.

Egy százalék haszon. Ez igen! Ezért már érdemes ordibálni. Eközben a külföldi befektetők és az IMF jelentős kamatra adott kölcsönt a költségvetésben keletkezett gödrök pótlására. Sőt ezen túlmenően azt is felajánlották, hogy hitelekkel finanszírozzák a népjólétet szolgáló hangulatjavító kormányintézkedések költségeit is (13. havi nyugdíj, 50 százalékos béremelés a közszférában és hasonlók). Ezzel a korábbi vezetők jó ideig megtarthatták a hatalmukat, mert a nép rájuk szavazott másodszor is.

Ez az adósságcsapda

Azt, hogy idekerült az ország szekere (postakocsija), nagy részben nektek köszönhetjük, mert nem vettétek észre, hogy csúnyán félrevezettek titeket. A rendelet kötelezővé tette, hogy az eddig a bérlistán a levonások között szereplő 8-9 százalékos nyugdíjjárulék nagy részét ne fizessétek be a nyugdíjkasszába – amiből az én generációm nyugdíja származik –, hanem egyenesen – ti meg sem kaptátok – egy láthatatlan kéz egy bizonytalan eredetű nyugdíjpénztárba irányítsa, ahol bizonyos korlátok között forgatják a tőletek elvont pénzt. Ennek egy része biztonságos állampapírba vándorolt, aminek kamatait a költségvetésből (a ti adóforintjaitokból) kell finanszírozni.

Értitek?

Vagyis gyakorlatilag ti az adóforintjaitokból fizetitek a saját tagdíjatok reálszinten tartását és hozamát. A pénzt az egyik zsebetekből valakik áttették a másikba, de közben kezelési költség címén lehúztak belőle öt százalékot. Ez a nagy átverés! Tudtok-e még számolni? Havonta 30 milliárd folyik be a magánpénztárakba, ennyi vesztek el tőlünk. De tudjátok-e, mennyit vesznek el tőletek? Havonta másfél milliárdot. Ráadásul mivel az állam által átirányított járulékot a közvetítő kölcsönadja az államnak kamatra, a kamatot is te fizeted, hiszen azért olyan magasak az adókulcsok, hogy ez a többletkamat is kijöjjön belőle!

Ugye, már nem örülsz annyira az 1 százalékos magánpénztári átlaghozamodnak? Ami ráadásul attól is függ, hogyan értékelik a papírok mögött álló vagyonelemeket, mert mi van, ha egyes részvények, ingatlanok csak papíron érnek annyit, amennyi állítanak róluk? Nem hallottál az amerikai bankválságról, ahol szabályszerűen elillantak milliárdok és milliárdok?

És ami a legfontosabb: a magánnyugdíj-pénztárak az „egyszázalékos produkciót” öt százalékos kezelési költség felhasználásával hajtották végre úgy, hogy nyugdíjakat neked még nem folyósítottak. Ha eljutsz majd egyáltalán odáig, vajon mennyire növekszik majd meg az adminisztrációs költséghányadod? És mennyi marad neked?

Mindebből én mint nyugdíjas, keveset éreztem, mert úgy gondoltam, hogy a jogosan megszerzett nyugdíjamat az akkori törvények szerint folyósították. Nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert azt hittem, engem nem ért kár a törvény kapcsán. Most figyeltem föl arra a zajra, amit a baloldali MSZP és LMP keltett. Az ő reklamálásukból értesültem arról, hogy Orbán Viktor úgymond le akarja nyúlni a verejtékes munkával megszerzett fejenként átlagosan egymillió forint „megtakarításotokat”. Ami a hírek szerint összesen közel háromezer milliárd forint.

Kedves fiatal barátaim!

Ti nem megtakarítottatok, hanem „eltakarítottatok”! Ugyanis éppen ennyit vettetek ki az elmúlt években a felosztó-kirovó rendszerből, vagyis a mi nyugdíjalapunkból! Így az nem került be a költségvetésbe, és az így keletkezett űrt az állam kölcsönökből pótolta ki. Ez az egy jogszabály közel háromezermilliárd forinttal megnövelte az államadósságot is! Vagyis megcsonkítottátok a költségvetést, lerontottátok az ország pénzügyi helyzetét.

Hol tartana az ország most, ha az elmúlt 12 évben a mai áron számított havi 30 milliárd forint és annak hozadéka bent maradhatott volna a közös kasszában? Van-e olyan közgazdász az országban, aki visszafelé ki tudná számolni az elmúlt 12 év államháztartási adatait a tagdíjtörvény bevezetése nélküli esetre? És ezt évről évre ábrázolná. Ha ez a közel háromezermilliárd forint bekerülne a költségvetés vérkeringésébe, csodát lehetne tenni, és megvalósítható lenne az a nagymértékű járulék- és adócsökkentés, ami beindíthatná a gazdaságot és vonzóvá tenné az országot a belföldi és külföldi befektetők számára is.

Három kérdést teszek fel

– Akarjátok-e, hogy Magyarország a hárommillió koldus országa mellett a hárommillió bepalizott tolvaj országává váljon? Hiszen még unokáitok is kamatostól fizetni fogják ennek az árát.

– Akarjátok-e most, hogy végre szabadon dönthettek, továbbra is fosztogatni felmenőitek nyugdíjfedezetét, vagy inkább visszatennétek oda a pénzt, ahonnan 12 évig eltulajdonítottátok?

– Akarjátok-e, hogy az országot Orbán Viktor miniszterelnök és munkatársai Közép-Európa élvonalába emeljék?

Azt hiszem, hogy a harmadik kérdés némi magyarázatra szorul. Ezért kénytelen vagyok a közérthetőség kedvéért egyszerű példát venni. Tegyük fel, hogy az országunk egy postakocsi, aminek a bakján a nép felhatalmazása alapján a mindenkori miniszterelnök ül és a gyeplőt a kezében tartva teljes felelősséggel irányítja a postakocsit, hogy célba érjen.

Negyven éven át szenvedtünk, mert a bakon szovjet kocsis ült, ezért jött a rendszerváltás. 1997-ben a nyugdíjrendszer átalakításakor a miniszterelnök mellé szépen felült a bakra a nemzetközi pénztőke is, hiszen innentől ők finanszírozták – többek között a nyugdíjjárulékok átirányítása folytán – a keletkezett hiányokat.

A szekér kátyúból kátyúba vergődvén, az utasok (a választók) végül egy törvényes választáson 2/3-os arányban elkergették a rossz kocsist. Az új, Orbán Viktor pedig kijelentette, hogy nem hajlandó folytatni az eddigi gyakorlatot. Első dolga volt, hogy letessékelte a postakocsi bakjáról az IMF képviselőjét és ő vette kezébe a gyeplőt. Udvariasan, de határozottan elutasította az IMF gyámkodását, hatalmas felháborodást keltve az MSZP és az LMP soraiban.

Mivel elődei vérlázító kötelezettségvállalásai gúzsba kötötték az országot, Orbán Viktor nem tudta megvalósítani eredeti elképzeléseit arra, hogy hét százalékos költségvetési hiánnyal beindítsa a gazdaságot. A nemzetközi pénzvilág nem engedte a költségvetési hiány növelését, így ő nem tudott benzint adni a motornak. Azt várták ugyanis az ellendrukkerek, hogy az elszaladt hiány csökkentésére ő is megnyúzza majd a népet, és így elveszíti a népszerűségét, ha most nem is, majd az önkormányzati választások után. De jött a második választás, és Orbán Viktor ezt a csatát is megnyerte, mivel nem a néptől, hanem a tőkeerős nagyvállalkozásoktól kezdte – időlegesen – beszedni a külföldi szervezetek által elvárt adóbevételt.

Alkotmányellenes kezdettől fogva

Jó ha tudjátok azt is, hogy a magánnyugdíj-pénztárakról szóló jogszabály alkotmányellenes valóban. De nem azért, amit most a baloldal ordítozik, hanem az első pillanatától fogva: az állampolgár megkérdezése nélkül, személyes megtakarításának egy részét az állam törvényerővel különféle magánpénztárakba kényszerítette oly módon, hogy sem az átutalásra, sem az átutalt pénz sorsára sem rálátása, sem befolyása nincs. Ráadásul minden magánzsebbe tömött járulékforint a mai nyugdíjkifizetéseket veszélyezteti. A tőlünk, mai nyugdíjasoktól aktív korunkban elvont járulék az akkkori nyugdíjasok nyugdíját fedezte. Akkor, amikor mi dolgoztunk, mi gondoskodtunk az akkori nyugdíjasokról, Ti pedig – állami kényszerre – megtagadtátok ezt; saját zsebetekbe gyűjtögetitek a tőlünk eltulajdonított pénzt úgy, hogy annak sorsa ráadásul bizonytalan.

Vajon tudjátok-e, hányszor nullázta le egy gazdasági világválság, világháború az emberek megtakarításait, s vált üres papírlappá a bankszámla és a részvény? Miért nem féltek attól, hogy értéktelen papírhalmazzá válik a ti több évtizedes munkátok eredménye is?

Ki biztosít titeket, hogy válság esetén is megkapjátok a járandóságotokat? Én tudok erre válaszolni: senki. A jogszabály semmit sem ér, ha tömegesen elértéktelenedik a befektetés. Egy garancia van, a generációkon átívelő felelősségvállalás rendszere: én fizetem a nagyszüleim nyugdíját, a gyermekeim a szüleimét, az unokáim az én nyugdíjamat és így tovább. Ez a rendszer, amíg ember él a Földön, biztonságosan működik. És ha jön egy nagy válság, ami mindent elsöpör, az új generációk újra felveszik a sort. 

Mindezt azért írom le 82 év és a halál között, mert féltem gyermekeimet és unokáimat, meg szeretném őket óvni a mérhetetlen csalódástól. Ha így marad ez a helyzet, unokáim nem a szüleik nyugdíját fogják örökölni, hanem azt a hatalmas államadósságot, ami a mostani hamis és hazug rendszerből következik. Aki tehát mindezek ismeretében visszalép az állami rendszerbe, az hazafinak bizonyul, mert nem akadályozza tovább az ország hatékony működését.

Fiaim!

Döntsétek el, hogy támogatjátok-e a nemzeti kormányt és visszaléptek a biztonságos és igazságos állami rendszerbe, vagy csatlakoztok az összeesküvőkhöz, akik biztos megélhetésük védelmében heccelik a nyugdíjasokat azzal vérlázító hazugsággal, hogy Orbán Viktor ellopja a pénzüket és tönkre akarja tenni a gyermekeik és unokáik jövőjét, holott az igazság az, hogy éppen ő véd meg mindnyájunkat attól a borzalmas és megalázó helyzettől, hogy saját gyermekeik és unokáik lopják meg szüleiket és nagyszüleiket, idegen megbízók hasznára.

Arra kérlek Titeket, hogy gondolkodjatok.

Vikárius Ferenc

nyugdíjas