Elkezdtem egy sorozatot. A sorozat célja a szemfelnyitás. Nyilván lesznek akik nem értenek majd velem egyet egyes kérdésekben, de ha átgondolják, akkor már megérte. A második írás egy komoly újabb tévedést oszlat el!
Rengeteg vitám volt már a sajtót, médiát érintő témákban. Sajtó szabadság, független média, szólás szabadság, szabad vélemény nyilvánítás...
Érdemes emlékezni, hogyan is volt ez régebben, a 90-es évek előtt. A média, akkor is egy olyan felület volt amely alkalmas a közvélemény, a közhangulat befolyásolására, annak alakítására. Ebből következően, a pártállamban, a médiában csak olyan személy dolgozhatott, aki politikailag, az államhatalom szempontjából megbízható volt! SENKI MÁS! A hatalom nem engedte meg, hogy külön véleménynek is hely legyen a köztudatban. Természetesen, ahogyan lazultak a szabályok, úgy vált lehetségessé, hogy ha nem is vezetői szinten, de egy kicsit más vélemény is megjelenjen a médiában, de teljesen ellenőrzött formában, a hatalom szája íze szerint. Szóval ha azt is éltük meg, hogy “szabadság” van, nem volt. Ugyan Hofi elmondta szilveszterkor amit engedtek neki, hogy mint egy szelep kiengedje a fölös gőzt, mégse volt szabad bármit mondani se, nem ám írni... számon tartották még az írógépeket is, mert lehetett vele sokszorosítani. Indigóval, egyszerre akár 4-5 példányt is írhattunk. Így a sokszorosítás is teljes ellenőrzés alatt volt. Az arra alkalmas gépek, csak engedéllyel voltak birtokolhatóak. Csak úgy nem.
90 után aztán lett számtalan írott és nem írott média, de vajon kik üzemeltették őket? Kik értettek hozzá? Nos, igen! AKIK A KORÁBBI RENDSZERBEN MEGBÍZHATÓAK VOLTAK! Politikailag és ideológiailag. Ne felejtsük ezt el!
Egyes külföldi kiadók, ügy privatizáltak médiát, hogy a vezetőkkel összejátszva, kiszervezték maguknak a médiát. Cserébe a régi, ideológiailag megbízható vezetők biztos állást, jó fizetést kaptak évekig.
Arról nem is beszélve, hogy a média munkás képzést is azok végezték, akik korábban, 90 előtt, politikailag, ideológiailag megbízhatónak számítottak! Így vajon a tanítványaik milyenek lettek? Milyen nézőpontot képviseltek? Baloldalit, mint a tanáraik! Nem bonyolult! Az első Nemzeti újságíró tanoda, csupán 2002-ben indult. Így addig a képzés 100%-a baloldali volt. Az addig végzettek, bizony a mai médiás kollégák nagyobb részét adják. Így vajon, ha van rá lehetőség, milyen véleményt mutatnak meg? Bizony BALOLDALIT!
Aztán van még egy elég fontos kérdés. Ez pedig a tulajdonos személye, kiléte. Biztosan tudjuk, hogy a kapitalista rend szerint, egy cégnél, mindig a tulajdonos akarata számít. Ő határozza meg a cég haladási irányát, a vezető tisztségviselőket és azt is, hogy azok mit képviseljenek, merre vezessék a céget. Tehát a tulajdonos! Ha ez a cég a jelen esetben egy média, akkor más a helyzet? BIZONY NEM! Akkor is az számít: MIT AKAR A TULAJDONOS, MI AZ Ő ÉRDEKE!
? MIT SZERETNE ELÉRNI! Semmi más! Nos, egy ilyen esetben, BESZÉLHETÜNK FÜGGETLEN MÉDIA VÉLEMÉNYRŐL? Elképzelhető, hogy egy média, ilyen feltételek mellet független? Lehetséges, hogy szabad véleményt formál? NEM CSAK KÉTSÉGES, HANEM ELKÉPZELHETETLEN! (Gondoljunk csak a twitter és a face viselkedésére az amerikai elnökválasztás esetén. Vagy más a PC-nek nem megfelelő tartalmak, azok képviselőivel szemben. Simán törölnek csoportokat, embereket, ha nem tetszetős a véleményük... Ezt régen simán cenzúrának hívták.)
Így aztán a média kétféle.
- Vannak a kormányzati felületek, amelyek, némi közszolgálatiság mellett, de leginkább a kormány álláspontját tükrözik, mutatják.
- A másik csoport a privát tulajdonú média felületek. Ezek, pedig a fentieket figyelembe véve, a tulajdonos érdekei szerint mutatják meg a történéseket!
Felteszem a kérdést:
Ki az aki ezek után még hisz a mesékben? Ki az aki hisz a meseszerű szabad sajtóban? A független média véleményben? Persze mindenki abban hisz amiben akar, de aki a homokba dugja a fejét, az ezzel felel is tettéért! Főleg, ha írástudó és ezen mivoltában felelne a többiek segítéséért. Azért csak felelne, mert strucc viselkedésével, nem vesz tudomást erről és nem is teszi! KÁR!
Legyünk bátrak! Vállaljuk a felelősséget, akkor is, ha így nem a divatos vélemények mentén foglalunk állást. Mert felelősséget nem a divat szerint vállalunk, hanem önmagunkért és a többiekért!
Hajrá!
Somogyi Péter
Hagyatékőrző, Lélekszerelő
