Árulkodás, a gyáva megoldás… Megoldás?
2020. január 23. írta: Lélekszerelő, MAGYART

Árulkodás, a gyáva megoldás… Megoldás?

"Végül tényleg arra jutottam, nem tudom jó szívvel azt mondani: a bizottság megszavazásával oké az, hogy Magyarországé a bővítés.” - ellenzéki, EU-s “magyar” képviselőnő.

Számomra érthetetlen ez a kijelentés, főleg, mert nem magyarra fordították, hanem magyarul hangzott el. Értelmezhetetlen, hogy miért van az, hogy egy magyar embernek nem jó, ami nekünk magyaroknak jó. Persze elődei között több olyat is ismerünk, aki nyíltan magyarellenes kirohanásokra ragadtatta magát az EU parlamentben. Figyelgettem ezt a hozzáállást és talán meg is tudtam fejteni.

 

Az teljesen belém ivódott, hogy az ember a saját problémáit a saját közegében oldja meg. Abban a közösségben ahol a probléma keletkezett és amennyiben lehetséges ne forduljon külső segítségért. Főleg nem egy hatalmasabbnak hitt valaki felé. Ez akkoriban a szülők, a felnőttek világa volt. Mindez a probléma azonban GYEREKKORBAN volt igazán jellemző. Azt a társunkat aki mindig egy erősebb, felsőbbnek vélt hatalomhoz rohangált a vélt igazáért azt egyszerűen úgy csúfolta a gyerek társadalom, hogy: “Árulkodós Júdás!” Az árulkodást mindig az követte el, aki nem tudta a véleményét, akaratát megvédeni, nem tudott annak érvényt szerezni. Frusztráltságában elszaladt az óvónénihez, a tanítóhoz és beárulta azt, vagy azokat akik más véleményen voltak. A felsőbb hatalmat használta vélt igazának az érvényesítéséhez.

 

“Ha az óvodai csoportból valódi közösséget szeretnénk kovácsolni, aminek vonzása, ereje van, akkor többek között oda kell figyelni arra is, hogyan reagálunk az árulkodásra. Azáltal, hogy megértjük miért árulkodnak a gyerekek, talán könnyebben biztosíthatunk számukra egy olyan biztonságos légkört, amelyben a gyerekek számára valódi örömöt nyújt, ha segíthetnek egymásnak, együtt dolgozhatnak kisebb feladatokon és örülhetnek egymás sikereinek.” - Medveczky Kata pszihológus szerint. Hol van a baj? Többek között, ha közösségről beszélnénk, akkor a résztvevők segítenének egymásnak, együtt dolgoznának és örülnének egymás sikereinek. Na erre biztosan nincsen minimális törekvés se az ellenzék soraiban.

img_0532.JPG

Folytatódik a cikk:

“Az elmúlt szülőértekezleten a kisfiam óvónénije büszkén újságolta a szülőknek, hogy nincs árulkodás a csoportban és ez egy nagyon jó jele annak, hogy a csoport igazi kis közösséggé vált.” Ha ez így igaz, akkor nálunk, a mi hazánkban nincsen közösség! Bizony nincsen. Lehetne az is, hogy van, de ahhoz nem volna elég, hogy mindenki magyarul beszél, hanem szolidalítás is kellene az többi magyarral szemben, akik ma többségében nem az ellenzéket választotta meg vezetőül, hanem a kormánypártokat. Nehezen boldogul az ellenzék, tehát elszalad a nagyobbhoz, akinek a támogatását várja, az igazságtételére vágyik, sőt arra, hogy amit maguk erejéből nem tudnak megoldani, elintézni azt egy külső hatalom erőszakolja ki. Tehát valami olyat akarnak, amely a többségi vélemény ellenében kellene, hogy megvalósuljon, Hiszen, ha a többségnek is egyezne velük a véleménye, akkor ők kaptak volna bizalmat a polgároktól. Sőt, ha csak közben alakult volna is úgy a többség véleménye, mint az ellenzéké, akkor is ki tudná erőszakolni, sőt erőszak nélkül, simán a többség akaratával el tudná érni azt ami nekünk a többségnek a javunkra válik. Sajnos ez nekem egy kicsit úgy tűnik, mintha egy régi lemez futna, annak a dallamait hallanánk. Mégpedig azzal a szöveggel, hogy ők, az ellenzék, meg akar védeni minket, ÖNNÖN MAGUNKTÓL! Milyen rendesek? Igaz? mennyire a szívükön viselik a sorsunkat?! Sajnos ide illik egy korábbi írásom, a linkjét mellékelem is: https://magyart.blog.hu/2010/11/10/keszek_vagyunk_targyalni_errol_ha_es_amikor_ezt_kerik_tolunk  Ugye milyen ismerős? A szovjet hatalom és a kommunisták akartak minket egyfolytában megvédeni önnön magunktól.

 

Sajnos tovább kell mennünk, mert még közel sincsen vége a tanulságok sorának. Van ugyanis egy szép és jól megszokott kommunista adósságunk is. 56 előtt a gyenge jellemű, bosszúszomjas alakok súgtak be embereket a hatalom felé, hogy bosszút álljanak, hogy elvegyék javaikat… Rendszer szintű volt az értékek rombolása, és azok megsemmisítése, akik az Istentől eredő értékekhez ragaszkodtak és nem voltak hajlandóak az új, kommunista elveket iránymutatónak elfogadni. 56 után aztán kimondásra került, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Sőt a megelőzésre is komoly hangsúlyt fektettek. Gondoljunk csak a III-as ügyosztályokra. Elkezdődött a beszervezés, a besúgó hálózat kiterjesztése. Ha valaki jószántából, vagy zsarolás után sem állt kötélnek, annak megnehezítették a sorsát. Nem végezhetett iskolát, nem kapta meg a vágyott állást, elvesztek kedvezményei… Félelemkeltéssel és lehetőségmegvonással az ország igen jelentős hányadát bevonták az információ szerzésbe. ÁRULKODÓKKÁ tették őket! Sajnos ez náluk zsigeri mozdulat maradt. Akiket neveltek, valószínűleg náluk is bevált a szülői minta. Szinte észre sem veszik és már mennek is árulkodni egy hatalmasabbnak vélt országhoz, szervezethez… Nem is ismernek mást, mint az egyirányú, megalázkodó törleszkedést, aminek a fejében az ő “igazságuk” győzedelmeskedik, amiért a szolgalelkűségükkel fizetnek. Mi magyarok pedig a lehetőségeink beszűkülésével számolhatunk. Csak abban tudnak gondolkodni, hogy egy felé köteleződjünk el, akár önmagunkat saját érdekeinket feladva is. Ezt tanulták a nagy szovjetúniótól és ezt tennék most a nagy európai unióval szemeben is.

 

Sajnos, nagyon komoly párhuzam van a liberális és a kommunista mozdult között. Közösségi oldalakon egyrészt figyelik a tartalmakat és ha nem tetszik az üzemeltetőnek, akkor a szólásszabadság nevében, hosszabb, rövidebb ideig kitilt a rendszerből. Ha azonban az ő figyelmét valamiért elkerülné a szerinte hibás vélemény, bejegyzés, arra is talált megoldást. Igen az ÁRULKODÁS LETT A MEGOLDÁS! Nem is tagadják. Ha egy bejegyzéssel kezdeni akarsz valamit, azonnal fel is ajánlja, hogy kívánom-e jelenteni a bejegyzést, vagy esetleg a létrehozóját. Aztán titokban vizsgálat folyik, majd a megkérdezésed nélkül következik a rövidebb, hosszabb tiltás, korlátozás. Szóval, a jól bevált kommunista ÁRULKODÁS, JELENTGETÉS, a magát egyébként annak idején kommunista ellenesnek kikiáltó liberális brigád, továbbvitt módszere is ez lett! Emlékszünk még az SZDSZ kommunista ellenességére, legalábbis szlogen szinten, ami pont addig tartott, amíg a hatalomba kerülésért cserében nem lett célszerű koalícióra lépni a korábbi közellenséggel. Nos, rögtön nem voltak aggályos kérdések, csak a hatalomba kerüljenek. Sőt utólag már kijelenthető, hogy azért, hogy a hatalomban maradhassanak, ezért célért a korábbi kritika, azonosulássá változott. Persze amikor kiderült Pető (AVH-s tiszt gyereke), Bauer (AVH-s tiszt gyereke, Göncz (börtönbesúgó, aki a rabtárasai besúgásával tett szert előnyökre), vagy Horn (aki pufajkás verőlegény volt és Sopron körül lőtte hátba a határon át menekülőket) és társaik emberi és egyéb háttere, már nem is csodálkozott igazán senki.

 

Szóval, ez az ÁRULKODÁS, azon kívül, hogy egy gyerekes dolog, felnőtt embernek nem sajátja, (jól látszik, hogy FEL-NŐTT, nem maradt gyerek) sajnos még kommunista lelkületű emberi csökevény is! Fejletlen, felelősséget vállalni nem akaró és tudó, mások mögé bújó embert mutat! Olyat aki még önmagáért se képes felelősséget vállalni, nemhogy másokért! Mert ugye a felnőtt lét ott kezdődik, hogy magunkért, döntéseinkért, tetteinkért felelősséget vállalunk, kiállunk az igazunkért. Harcunkat megvívjuk, családunk, környezetünk érdekeit képviseljük, őket megóvjuk.

 

Ez az írás eddig még nem is tárgyalta azt a magatartást, amely arról szól, milyen ember az aki nemzettársait, viselkedésével eláruja, nekik szánt szándékkal kárt okoz. Teszi ezt azért, mert neki más a véleménye. Mert ő szívesebben szolgálna idegen urakat, felelősség nélkül, bárki kárára, a saját személyes jóléte biztosításának az ellenszolgáltatásaként.

img_0533.JPG

Ők azonban elfelejtik azt a történelmi tényt, mert hiszen nem is érdekli őket, sőt valószínű az őseik nem is vettek részt az eseményekben, ezért nem is sajátjuk ez az eszme, az a viselkedési forma, amely miket magyarokat igazán jellemez és amit úgy hívunk SZABADSÁGHARC. Tudhatnák, hogy amikor Péter, majd később Salamon Német-Római Császári hűbérbe akarja adni Magyarországot, akkor mindegyik esetben felkelés tör ki a szolgasorba süllyesztés ellen. Miközben több alakalommal is megverjük az egyesült európai haderőt (pl.: Pozsony-i csata), illetve a német-római császári sereget, akik nemzetünket a magyarokat elpusztítani jöttek országunkba. Két úgynevezett parasztfelkelés is volt a nemesi önkény ellen. A Budai Nagy Antal féle és a Dózsa György vezette. Majd kuruc felkelések törnek ki a császári, illetve a török zsarnokoskodás ellen. Ezek a harcok a Rákóczi szabadságharcban csúcsosodnak ki. A 48-as európai pár hetes lázongásokkal szemben hazánk szabadságharcot vív a habsburg önkény ellen. Majd 56-ban a kommunista rend felbomlását is okozó szovjet ellenes szabadságharcunk következik. Ez utóbbi szabadságharcaink is, a közhiedelemmel ellentétben győztes harcok voltak. Ugyanis a nemesi előjogokat 1711 után visszaállították. Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte is maga a győzelem. A kommunista internacionáléból pedig az 56-os megtorlások miatt kiléptek az olaszok és a franciák. Rá két évre francia országban majdnem, míg egy évvel később az olaszoknál nyernek is a kommunisták. De mivel már nem tagjai a kommunista internacionálénak, nem jön létre a nagy kommunista egység. Pedig könnyű elképzelni, ha a nyugati blokkban az olasz és a francia állam is kommunista vezetésű, teljes egységben a nagy szovjetúnióval, az hová vezetett volna.

 

Mindezekből következően, ha sikerülne is minket újra szolgasorba kényszeríteni, most az uniós önkényt kiszolgálva, akkor se hagynánk magunkat véglegesen leigázni, megsemmisíteni. Hiába szeretné az ÁRULKODÓS, felelősséget vállalni még önmagáért se tudó, vezetésre teljesen alkalmatlan, kommunista, vagy ha jobb tetszik liberális társulat.

 

Természetesen mivel ezzel a történelmi háttérrel nincsenek tisztában, azzal is igazolják, hogy ők csupán annyiban magyarok, hogy beszélik a nyelvet. De se lelkületükben, se viselkedésükben meg sem közelítik azt a nemes jellemet, amely oly sok szabadságharc megvívására sarkallt minket. Leszólnak ugyan minket és lenézik lelkes és szenvedélyes viselkedésünket. A racionalitás áltudományos felsőbbrendűségébe csomagolják önző akaratukat, miközben semmit se tudnak a közösségről, az összetartozásról, az EGY-ségről. Valójában szerintem félik is azt a pillanatot amikor majd átlátunk a szitán is összefogva, az idegenszívűeket elkergetjük hazánkból a Kárpát medencéből. Félik és rettegik, mert ál felsőbbrendűségük látszata nem védi meg őket a közösség jogos haragjától.

 

Illene felnőni és felelősséget vállalni legalább önmagukért, döntéseikért és tetteikért! Nem mocskos kis alkuk mögé bújva sunnyogva megúszni a számonkérést. Mert ugye nem követett el könyvelési és adócsalást, de csak mert elévült… (Ferenc)

 

Több téma is felmerült közben ami kifejtést igényel. Mint például itt a végén az alkuk kérdése. Veszem a bátorságot és megírom amit erről gondolok, a többi felmerülő témával együtt.

 

Gondolkodni ér!

 

Somogyi Péter

Hagyatékőrző, Lélekszerelő

A bejegyzés trackback címe:

https://magyart.blog.hu/api/trackback/id/tr6815423450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása