" A Pentagon kész a kivonulási határidőn túl is csapatokat állomásoztatni Irakban

Az Egyesült Államok nyitott a gondolatra, hogy a 2011-es kivonulási határidőn túl is csapatokat állomásoztasson Irakban, ha erre az ország vezetése megkéri - jelentette ki kedden Kuala Lumpurban Robert Gates amerikai védelmi miniszter. "Készek vagyunk tárgyalni erről, ha és amikor ezt kérik tőlünk" - mondta a Pentagon vezetője, meglebegtetve annak lehetőségét, hogy módosulhat az amerikai csapatok Irakból történő kivonásának kétoldalú megállapodással is megerősített, 2011 végi határideje." - MTI

Kérdezzenek csak minket, az Irakiak! Mi pontosan tudjuk, hogy milyen ez. A nálunk ideiglenesen 1944-től 1991-ig tartózkodó szovjet csapatok is a mi kérésünkre maradtak olyan sokáig nálunk. Természetesen azért, hogy megvédjenek minket önmagunktól. Nehogy letérjünk a nagyszerű lenini, majd sztálini útról, ezzel komoly károkat okozva önmagunknak. Itt maradtak és védtek minket, a mi költségünkön. 

Közben eltiporták a szabadságharcunkat! Tönkretették, erkölcsi tartásunkat, leamortizálták értékeinket, azáltal, hogy hatalmon tartottak egy olyan réteget, akik semmilyen kultúrával nem rendelkeztek, a rombolás és az anarchia fenntartásán kívül. Akik egyhez értettek még nagyon, az idegen érdekek kiszolgálásához, némi saját haszon ellenében. Aprópénzért eladni a nemzet jövőjét, személyes érdekek mentén. Majd ellopni az államosított nemzeti vagyont, azoktól, akiktől már törvénytelenül, erőnek erejével vették el, annak idején az államosításkor. De a legszebb az, hogy most ezek feltartják a kezüket és azt mondják, megszorítások kellenek, hogy ezt a nehéz helyzetet - amit egyébként ők okoztak, felelőtlen, hozzá nem értő magatartásukkal - megoldjuk, mindannyiunk érdekében. Egyszer elvették, majd ellopták és most velünk megfizettetik. Immáron HARMADIK alkalommal fizetünk mi. 

Nos, ez vár reátok iraki hazafiak, ha pár szolgalelkű vezetőtök, véletlenül megkéri a jóságos USA-t, hogy ugyan maradjon még egy kicsit. Nem féljetek, provokáció is lesz, mint nálunk 56-ban, hogy indok legyen a maradásra. Ugyanis Ausztria semlegessé válása után (1955) a szovjet haderőnek, aki az ausztriai békefenntartás miatt állomásozott hazánkban is, ki kellett volna vonulnia mind Ausztriából, mind hazánkból. De csináltak ürügyet és így maradtak. Ha pedig szabadságharcba kezdtek, mint mi tettük akkor majd levernek benneteket újra és újra, míg lélekben fel nem adjátok a harcot, egy kis kenyérért, alamizsnáért, amit azért osztanak, mert ők jóságosak és lám a tőletek elvettből még vissza is adnak. Igaz, csak a minimális létfenntartáshoz szükséges mértékben, de adnak. Milyen rendesek, de igazán...