Leczó Szilveszter, Lecsó:

Elkeseredtem. Nem akartam himnuszt írni, nem akartam senkinek bajt okozni. Csináltam egy dalt, amiről vitatkozik a fél ország. Nyilván rosszul esik, hogy sokan becsmérlik. Elnézést kérek, hogy akkor ez robbant ki belőlem! Remélem, hamarosan vége lesz ennek a mondvacsinált felhajtásnak!

Somogyi Péter:

Inkább örülj, hogy tényező a szerzeményed! Sajnos a köztünk élő, magyarul beszélő nem magyarok soha sem értették meg azt a mély együttérzést, ami minket összeköt, amit megírtatok! Mivel nem érti, neki ilyen nincs, zsigerből gyűlöli. Ezt tudja. Irigy és rossz akaratú. Támad, mert neki nincs ilyen érezése, ahelyett, hogy igyekezne akaratával és tetteivel is közénk tartozni. Haragszik, mert az, hogy neki nincs ilyen érzése velünk, az látszik és kiderül, hogy nem közénk való. Nem akar közénk tartozni, mert lenéz minket. De tudja, szüksége van ránk, mert nélkülünk elveszik. Így aztán felforgat, ellentétet szít, gyűlölködik. Teszi ezt mindaddig, amíg fel nem ismerjük, “hé ez egy idegen!” És át nem nézünk rajta. Mert ugyan szegény, hiszen nincsen hazája, nem tartozik sehová, de ez az ő döntése. Mi befogadtuk! Tartozhatna közénk is, de NEM AKAR! Mert kivagyi gőgjében csak a másik lenézésére futja. Fensőbb-rendűségének teljes tudtában teszi ezt, miközben magányos, dühös, csapkod és boldogtalan. Nem tehetsz róla, ő ilyen! Tenni nem akar, csak kapni. De most olyat akar, amit pénzért nem lehet! Ehhez szívvel kell résztvenni a közösségben, a figyelméből, szeretetéből adni! Ezt az összetartozást, pénzért megvenni nem lehet. Szertettel részt venni, vagy nem akar, vagy nem is tud. Hiszen csak önmagával van elfoglalva, csak a saját haszna érdekli, az vezérli... mivel neki nincs, nekünk meg van, utál minket! Inkább írj még pár dalt erről a mi mély összetartozásunkról, erősítve közösségünket és segítve azokat akik közénk akarnak tartozni! HAJRÁ!