Egy 2011-es írásom 56-ról. Pár gondolat, amit érdemes átfuttatni a rendszerünkön.
Közeledik...
2011.10.21. 16:33
Közeledik az utolsó megvívott szabadságharcunk ünnepe. Október 23. Remélem szép ünnep lesz, méltó megemlékezéssel, rendőri atrocitás nélkül!
Pár gondola kering a fejemben 56 kapcsán, amit éppen tegnap beszéltem meg valakivel. Gondoltam megosztom.
Az esemény jelentőségéről annyit érdemes megjegyezni, hogy ez a szabadságharc, amit mi vívtunk eredményezte a szocialista blokk széthullását. Az 56-os megtorlások eredménye ugyanis az let, hogy a franciák és az olaszok is kiléptek a kommunista internacionáléból. Megbomlott az egység. Pedig mindkét országban erős volt akkor a kommunista párt. Az olaszoknál pár évre rá választásokat is nyertek. De ekkor már nem volt meg az egység, nem alakult ki a nagy egységes kommunista blokk. Képzeljük el mi lett volna ha mind az olaszoknál mind a franciáknál, nyernek a kommunisták és létezik a nagy megbonthatatlan egység. Kétlem, hogy a Benelux államok vagy az NSZK egydül is meg tudta volna vivni a harcot. Szóval hozzájárultak hőseink ahhoz a bukáshoz ami bekövetkezett. Haláluk nem volt hiába való.
De amiről igazán írni akarok az valami más. Egy olyan következmény ami mellett nehéz elmenni. Kimondhatjuk, hogy az 56-os események egy provokáció eredményei. 1955-ben Ausztria semlegessé válásával a szovjet segeregeknek ki kellett volna vonulniuk, mind az osztrák mind a magyar területről. Tőlünk azért, mert csak az ausztriai békefentartás miatt állomásoztak nálunk. Menniük kellet volna. De milyen érdekes, zavargás tört ki Budapesten. Így felelős vezetőink nem tehettek mást, mint megkérték a dicsőséges szovjet hadsereget, hogy segítsenek már megóvni a népi demokráciát. Mint tudjuk, éppen erős diktatúra volt és az is nevetséges, hogy minket meg kelljen óvni önnmagunktól.
Megkérték őket. Maradtak, vérbe folytották a szabadságharcunkat. De közben más alkuk is folytak. A szovjet megalkudott a nyugattal, hogy a Szuez-i csatorna ügyében ő nem lép, ha a magyar ügy megoldását ráhagyják. Elcseréltek minket a drága nyugatiak egy csatornáért. Jó, ha nem feledjük.
Mindezek mellett viszont hitegettek minket, hogy tarsunk ki mert jön a segítség. Segélycsomagot kaptunk is, de segítséget semmit. Viszont ezzel a hazugsággal nagyon nagy kárt okoztak nekünk. Ugyanis, az elesett első sor után felállt egy második, majd egy harmadik... Akik képesek voltak harcolni, hitük szerint áldozatot hozni. Ezek az emeberek, elestek, vagy disszidáltak, vagy börtönbe kerültek. A harcos, kemény, öntudatos nemzeti csoportosulást kivonták a forgalomból. A félelmet fokozták, azzal a felkiálltással, hogy nem akarunk mi mindenkit bántani. Aki nincs ellenünk az velünk van. - gondolattal azt sugalták, ha szépen meghúzod magad és nem teszel semmit, nem pofázol, akkor nem fog baj érni. Tehát előtérbe került, sőt kívánatossá vált egy olyan viselkedési forma, amely minden csak nem férfias. Minden csak nem egyenes, gerinces és becsületes, hanem sunyi, lapító, megalkuvó... Nos, ilyen közegből jövünk. Duplán nehéz ilyen helyzetből felállni. Bátor férfiként ügyet vállalni, kitartani, végigvinni, ha kell komoly áldozatok árán is azt amiről tudjuk, mindannyiunk számára szükséges és elengedhetetlen.
Szerencsére a magyar lelkes nép, így ha lesz miért, újra felkelünk és megtesszük amit kell. A fentieket azért kell tudnunk, hogy ne törődjünk bele a mostani állapotunkba, hiszen tudjuk ez nem a sajátunk, csak egy tanult viselkedési forma, amelyről éppen úgy leszokhatunk, mint ahogyan rászoktattak minket! Képes vagy harcolni magadért, a családodért és a hazádért, ha le tudsz mondani az alamizsnáról, amit azért kapsz, hogy ne tégy semmit és viselj el mindent, amíg ezt biztosítják Neked. Ezt a minimális életkeretet, ami emberhez méltó életet nem biztosít. Ha le tudsz mondani és nem függsz már tőle, akkor megvívod azt a harcot, amely hozzásegít egy tisztesebb élethez. Tudd és ne hagyd magad lebeszélni, arról, hogy elérd az álmaid, amelyek sokrétűbbek és nemesebbek, mint havi plusz 100000,- Ft.
Somogyi Péter
Hagyatékőrző
