Amennyiben az alábbi írás eseménye, hasonlít a napjainkban tapasztalatakhoz, az kizárólag véletlen egybeesés!
A nagyapáméknál, eltört a hízó malac lába. (Ez azt jelenti, hogy el fog pusztulni.) Az érték és a hús megmentése érdekében le kellett volna vágni. A vágást viszont központilag, a párt által lehetett engedélyeztetni. Egyébként fekete vágásnak minősült volna, amiért börtön, kényszermunka... járt a népgazdaság és a szocialista jövő megkárosítása miatt.
Nagyapám elment az illetékeshez, előadta a baját és kérte az engedélyt a kényszervágásra. NEM KAPTA MEG! Így két lehetősége maradt, hagyja kárba veszni a menthetőt, az ételt, vagy kockáztatja a börtönt, a fekete vágással.
Hazafelé ezen gondolkodva arra lett figyelmes, hogy a hivatal egyik fiatalka dolgozója lohol utána. Bevárta, hátha mégis...
Az illető felajánlotta neki a következőt:
HA JEGYEZ BÉKEKÖLCSÖNT, AKKOR LEVÁGHATJA A BETEG HÍZÓT!
JEGYZETT! A család élelmezése múlott ezen. A betett pénzt, és annak kamatait, a hozamot soha sem látta, mint ahogyan senki sem. Így kezdődött az eladósítás. KÉNYSZER HATÁSÁRA! Nekik még volt eszük, maguktól soha sem mennek bele egy a jelenleg megfigyelhető kiszolgáltatott helyzetbe. Na de kényszer hatására...
Történt mindez az 50-es évek elején, amikor még tombolt a rákosi rendszer a kommunizmus, amit szocializmusnak hívtak..
Somogyi Péter
