Mi az ami történik, újra és újra a Jó Tót Atyafiaknál?
Szítják, szítják! Nem jó nekik a béke, a jó hangulat, a közös jövőtervezés. A békés együttélés?! Minek?
Vajon tényleg mi értelme lenne, ha magyar és tót békében élne egymás mellett, netán együtt?
Számukra semmi. Ez lenne maga a tragédia! TRAGÉDIA!
Tragédia. Hiszen kiderülne minden tót, illetve szlovák számára, hogy semmi baj sincs a magyarokkal. SEMMI BAJ! Sőt, lehet velük békességben élni, együtt élni, éppen úgy, mint a Szent Korona Magyarországában. Ahol, évszázadokon keresztül a latin volt a hivatalos nyelv, mely mindannyiunk számára éppen olyan nehezen megtanulható volt. Abban a Magyarországban, ahol a „rettenetes elnyomás” ellenére fennmaradt a szlovák nép. Nem tűnt el, nem asszimilálták, nem vették el kultúráját, nyelvhasználatában nem korlátozták, stb… Abban a MAGYARORSZÁGBAN, ahol a katonailag Szent László által megszállt Horvátország sem tűnt el. Sőt az „igazságtalan megszállás” kereten belül a Horvát bán, a második közjogi méltóság lett a „megszálló” nemzet egész országában. Mutassanak egy ma a demokrácia mintájának számító országot, ahol a katonailag megszállt területek lakosságával hasonlóan jártak el!
Szóval, ha a ma még rövid emlékezetű tót atyafiak számára kiderülnének a valóság elemei, akkor baj lenne, nagy baj. Hiszen el kellene ismerni, hogy a soha nem létezett szlovák állam, bizony jogtalanul bitorolja a Szent Korona egy jelentős területét. A ma létező nemzetét megtartó állammal (a Szent Korona Magyar Királysága) szembe fordulva, jogtalanul hoznak törvényt, nyomorítanak meg embereket, hovatartozási alapon, kimondhatjuk, amolyan rasszista módon.
Hivatkoznak rengeteg sérelemre, ami őket érte, de egy szlovákokat vagy tótokat érintő, magyar kéztől származó népirtást, megtorlást sem tudnak felsorakoztatni. (Pedig a felvidék visszacsatolásakor lehetett volna megtorlás az addigi népnyomorításért.) Nem így a másik fél, aki a Csehszlovák állam megalakulása óta rengeteg hasonlót tud felmutatni, utalnék itt a beneshi dekrétumokra, vagy a magyar verésekre. Kíváncsi lennék tudnak-e felmutatni, az jó tót atyafiak, egy olyan eseményt is akár, ahol tót embert vertek meg magyarok, kismagyarországon, csak azért mert tót anyanyelvén beszélt.
Persze én sem vagyok normális, adom itt nekik az ötletet és majd hirtelen ez a jelenség is megjelenik kishazánkban, éppen úgymint a cigánygyűlölet. (Majdnem romát írtam.)
Elvakultságukban (ez csak egyes hatalommániás köröknek szól) nem vesznek észre pár fontos dolgot.
A Kárpát-medence egy egység. Megkerülhetetlen észak-dél, kelet-nyugat között. Ez érték, de csak akkor, ha egyben van. A feldarabolt terület kis államai kijátszhatók egymással. Versenyeztethetők és a legalacsonyabb árat adó, aki jobban herdálja nemzeti vagyonát az részesül az alamizsnából. Ami az egységes Kárpát-medencei népek államának létrejötte után nem történhetne meg többet. Sem az úthálózat, sem a csőhálózat, sem más szállítási és egyéb esetekben.
A Szent Korona birtokai régen is többen voltak. A jog mindenkire egyformán vonatkozott! Kérem, vegyünk alapul időszakokat! Tegyük fel, az 1800-as években a hivatalos nyelv megváltozásakor, lehetséges némi egyenlőtlenség. Akár még igazságtalanság is, de akkor is illik elismerni, hogy az eltelt több mint ezer évben ezek időarányos mértéke eltörpül az utóbbi 88 év eseményeihez, a minket azóta ért sérelmekhez képest. Ezt soha ne feledjük!
Végkövetkeztetés.
Azon kevesek, akik a hatalomban vannak szomszédainknál (sokszor nálunk is), érdeke az, hogy a magyar rossznak, ellenségnek legyen beállítva, mert így fenntartható a szétdarabolt Kárpát-medence, ahol ők kiskirályként basáskodhatnak. Saját hatalom szeretetük, nem engedi őket, lemondani erről az ál hatalomról, még akkor sem, ha ma már egyre többször megmutatkozik, hogy a Kárpát-medence összlakosságának más volna az érdeke. Persze egy öntudatára ébredt Kárpát-medencei közösség, valószínűleg nem tűrne meg ennyi naplopó, ingyenélő politikust, hivatalnokot. Nem engedné, hogy értelmetlen mocskolódásokra költsenek milliókat, hiszen jól ismeri a szomszédját és tudja róla, hogy rendes becsületes ember, akár tót, oláh, osztrák, rác, ne adj Isten magyar. Abban bízom, hogy ez az öntudatra ébredés mielőbb megtörténik és elsöpri a hatalom oszd meg és uralkodj aljas módszerét és a felismerés erejével egy új, de mégis régi szövetséget hoz létre nyomorúságunk felszámolására. Remélem, hogy bár legyenek a sérelmek régiek, vagy közeliek, felül tudunk majd emelkedni rajtuk, a közös jövő reményében!
