Minden erről szól, a csapból is ez folyik. Félelmet kelt, aggodalmat. A 2004-es népszavazáskor az egyik unokatestvérem azt mondta: "ma már eljutottunk oda, hogy nem azért szavazunk valakire, mert az többet ígér, hanem mert vele kevésbé félünk."

Ez tart azóta is. Egyet elfelejtenek az uralkodó osztály tagjai. Nem lehet, egy határon túl, már nem lehet jobban félni, rettegni. Nem lehet a félelmet a végtelenségig erősíteni. A rettegésen túl nincs tovább. Az utána jövő állapotban már az addig félelmükben gondolkodni képtelenek is gondolkozni kezdenek. Nem kell itt komoly eszmefuttatásokra gondolni, koncepciókat elképzelni, bőven elég, ha kimondásra kerül, EBBŐL ELÉG! Ez bőven elég a változtatásra. Láttuk 56-ban is. A nép felkelt és lerázta az igát, ha rövid időre is!

Azt azonban ne feledjük, hogy az igát lerázókat átverték. A Szabad Európa Rádió, bár ebben az esetben csupa kisbetűvel illene ideírnom a nevét, egy mondatot szajkózott. "Tartsatok ki, jövünk..." És kitartottunk. Amikor elesett az első sor, felállt a második, a harmadik, sőt talán a negyedik is. Mind elestek! És senki sem jött! Csak hazudták! Egy valamire azért jó volt ez a hazugság. A magyar ellenállás, forradalom és változás képes tagjai, vagy elestek, vagy a megtorlás alatt börtönbe kerültek, vagy kimenekültek külföldre. Így a mai napig bezárólag lefejezték a magyar nemzetet. Az a 200000 ember éppen az úgynevezett "Rendszerváltozáskor" hiányzott legjobban. Emlékszünk a vitára? A külföldi magyarok szavazhatnak-e, vajon részt vegyenek-e a folyamatban, vagy majd megoldjuk mi magunk itthon. "Megoldottuk" nélkülük! Nem is lett rendszerváltás, csak módszerváltás.

Nem ártana vigyáznunk, nehogy ma is így járjunk. Cigánykérdésben, könnyen kerülhetünk bajba. Ha polgárháborús viszonyokat hoznak létre, és a szervezésre, összefogásra képes vezetőink, "rossz" (nem eléggé nemes és fontos) cél érdekében elvéreznek, újra 30-40 évre megpecsételődik a sorsunk! Vigyázzunk, hová állunk, mihez adjuk a nevünket! A 2006-os Húsvéti Gyógyhír (www.hirtv.net, műsorok, Gyógyhír, 2006, 137.adás) interjúban is elhangzik, ne fentről várjuk a minket megmentő vezetőket, hanem mi válasszuk őket, magunk közül! Hiszen egymást ismerjük. Ha nem, kezdjük el egymást megismerni! Nézzünk egymásra úgy is, hogy no, vajon ő alkalmas lenne-e vezetőnek? Van-e erkölcsi tartása? Ki az Istene, a pénz vagy az valós Isten? Mer és tud-e felelősséget vállalni a teteiért, másokért, a közösségért, vagy csak a saját érdekét nézi? …

Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, mi folyik a nagyvilágban, akkor ajánlom, olvassuk el újra Robert Ludlum: Matareze Klán című ponyváját. Tanulságos, érdekes, sok fordulattal. De leginkább az a megdöbbentő, hogy éppen olyan folyamatot ír le, ami most zajlik.

Jó olvasást!