Eltitkolt múltról a MFHN Alapítvány konferenciáján

Az 1944-es délvidéki magyar tömegirtásról

Az 1944. októberi délvidéki magyar tömegirtásra emlékezett Matuska Márton író 2009. október 31-én Szabadkán. A Magyar Fiatalok Határok Nélkül (MFHN) Alapítvány által szervezett kétnapos konferencián a délvidéki író felidézte az “iszonyatos vérengzés” időszakát, melyről évtizedeken át hallgatniuk kellett. Még mindig nem tudják pontosan, hány magyar ember veszítette életét, de több tízezerre tehető az áldozatok száma. A szerb partizánok lefejezték a magyar értelmiség színe-javát: politikusokat, szellemi- és lelki vezetőket.
Matuska Márton személyes sorsok felidézésével tette még érzékletesebbé az akkori hatalom magyarellenes cselekedeteit. Deák Leó főispánt, polgári beállítottságú délvidéki ügyvédet, a délvidéki magyar szellemi élet egyik kiválóságát például Budapesten fogták el a hatóságok 1945 elején. Beállítottak hozzá egy terepjáróval, még a felöltőjét sem volt ideje magára vennie, s már vitték is el. Ártatlanul halálra ítélték, majd kivégezték. Falus István plébánost is elfogták a partizánok, majd elhurcolták, bántalmazták, aki belehalt sérüléseibe.
A délvidéki tömegirtás és lefejezések időszakában a magyar területeken jellemző volt a rablás. A szerb hatóság emberei házról házra jártak, fegyvert keresve, ám, ha értékre találtak, mindent elvittek. Volt a rablásnak egy szervezettebb formája, a halottat háborús bűnösnek minősítették, s minden vagyonára rátették a kezüket a partizánok - mondta az előadó. 1944 október és 1945 január között Csurogon, Zsablyán, Zoborban stb. az ötezer magyar lakos közül ezret, minden ötödik embert kivégeztek.
Matuska Márton rámutatott: - Délvidéken nem nagyon éltek nagy magyar történelmi családok, mint Erdélyben vagy Felvidéken. A II. világháború idején a magyar szellemi élet vezetői voltak a politikusok, a szellemi és lelki vezetők, közéjük tartoztak a kisebb birtokkal rendelkező ügyvédek, írók, egy-két bankár, gyáros, valamint a papság. A szerb partizánok nem válogattak a kivégzések módozataiban. Volt, akinek felvágták a hasát és kitépték a szívét. A harminc pap-áldozat közül volt, akit megsütöttek, majd kivitték a dögtemetőbe és a hullák közé lökték, Zichy kalocsai érseket hívei szeme láttára lőtték le.
Hogyan lehetünk még mindig életben? - tette fel a kérdést Matuska Márton. Isten csodájaként. A neves kutató szerint nincs a magyar köztudatban, mi történt a délvidéki magyarokkal 1944 őszén. Reméli, a belgrádi levéltár kapui hamarosan megnyílnak, s előkerülnek olyan anyagok, dokumentumok, melyről eddig ők sem tudtak.

Az ártatlanul bebörtönzött temerini fiúk
- 61 év börtön igazságtalanul

A MFHN Alapítvány által szervezett konferencia előestéjén a résztvevők megtekintették M. Szabó Imre filmjét a temerini fiúkról. Az öt fiatalember sorsa is drámai, pedig ez már nem a negyvenes évek története. 2004. június 26-án Temerinben történt egy incidens, amely során öt magyar fiatal megvert egy szerb nemzetiségű férfit, aki előzőleg pimaszul provokálta őket. Mi is történt valójában? Zoran Petrovic, akit feltehetően provokátori munkájáért fizettek, megfogta az egyik magyar fiú barátnőjének mellét. A fiúk többször figyelmeztették, hogy kérjen bocsánatot, mire Zoran Petrovics a bocsánatkérés helyett lekurva anyázta a fiúk édesanyját: “baszd meg a büdös kurva anyádat” jelszóval.
Ezt követően verték meg a fiúk a feltehetően rájuk küldött provokátort. aki időközben heroin túladagolásban meghalt. Elképzelhető, hogy féltek tőle megbízói, nehogy járjon a szája?
Mindenesetre az öt temerini fiú e kétes kimenetelű ügy áldozata lett. A szerb állami hatóságok által kiállított jegyzőkönyv szerint Zoran súlyos testi sérülést szenvedett. M. Szabó Imre filmrendező szerint, tény, hogy megverték a férfit (kellő provokáció után), de a rájuk kiszabott büntetés példa nélküli. A bíróság ugyanis gyilkossági kísérlettel vádolta meg az öt magyar fiatalt, s a szokatlan gyors tárgyalás végén összesen 61 év börtönre ítélte őket. A temerini fiúk büntetése felér a háborús bűnösökre kiszabott büntetésekkel: ifj. Máriás István 22 esztendős, 15 évet kapott, Illés Zsolt 26 éves, 13 évre-, Szakáll Zoltán 25 éves, 11 év hat hónapra ítélték, Uracs József 29 éves 11 év hat hónapot kapott, míg Horváth Árpádot, aki 19 éves tíz év börtönbüntetésre ítélték.
Mindez történt abban az időben, amikor a magyarverések M. Szabó Imre szerint már háromszázra rúgtak. A magyar fiatalok immár ötödik éve sínylődnek Szerbia börtöneiben. Kezdetben ütötték-verték őket, mert a vádat természetesen felturbósították ellenük, mondván “előre megfontolt gyilkossági szándékkal támadtak Zoran Petrovicra.”
A valóság és az igazság ezzel ellentétben az, hogy a szerb kábítós provokálta őket. A temerini fiúk várják a szabadulás napját, szüleik mindent megtettek. Fellebbezéseiket sorra elutasították. Ám az igazság előbb vagy utóbb, kiderül. Reméljük a magyar fiúk nem rokkannak bele ebbe az igazságtalanságba, és ép lélekkel ép testtel szabadulnak minél előbb. M. Szabó már Kanadában tárgyalt vezető politikusokkal az ártatlanul bebörtönzött temerini fiúk ügyében.

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány szabadkai konferenciáján neves előadók: Bozóki Antal, Constantinovics Milán, László Péter Sándor, Bodó Barna, Vékás János stb. tartottak előadást. A tanácskozás résztvevői megismerkedtek Szabadka és Zenta nevezetességeivel, így elzarándokoltak az 1944-es emlékműhöz, Recskó Béla festőművész és kopjafafaragó alkotásához, ahol tiszteletüket tették az ártatlanul lemészárolt délvidéki magyarok emléke előtt.
Novák Zsuzsa, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány titkára elmondta: az alapítványt 2000-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy feladatunknak tartják összefogni a három nagy régió (Magyarország, Kárpát-medence, Nyugat) magyarságát azáltal, hogy rendezvényeikkel fórumot teremtsenek a világban szétszóródott magyar ifjúság ismerkedésére, kapcsolattartására. Tevékenységük által az anyaországtól elszakadt magyar fiataloknak lehetőséget biztosítanak nemzeti és európai identitásuk erősítésére, a közép-európai régió kulturális értékeinek megismerésére és anyanyelvük ápolására. Fontosnak tartják egy olyan híd megépítését, amelyen járva utat találnak egymáshoz a világ különböző pontjain élő, de magyarságukhoz hasonló módon kötődő fiatalok.
A magyarországi bejegyzésű kuratórium jelenleg hat magyarországi, egy svájci és négy határon túli taggal (Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék képviseletében) tevékenykedik. Az eltelt néhány év során azonban egyre több támogatóra tettek szert, így mára számos nyugat-európai sőt tengeren túli régióban élő magyar segíti munkájukat.
Az alapítvány már szervezett találkozót, konferenciát Ópusztaszeren, Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban. Legutóbb Burgenlandban.
De visszatérve a szabadkai konferenciához, a MFHN Alapítvány honlapján Kosztolányi Dezső szabadkai születésű költő, író ma is aktuális gondolata olvasható: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

Frigyesy Ágnes