"E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz
órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár
alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára,
beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem
lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig..........és akkor
megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a
térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név
állt: "A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe", és
felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt
előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el elölünk, és nézte, olyan arccal,
olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz
és örökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte
álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a
mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített
csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: "Consummatum est"

Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó
szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni.
Odakint kongtak a harangok.

Nagymagyarország keresztrefeszitésének napja volt: 1920. június 4.
péntek..."