Kereszténységünk és Istenhitünk II.
Urunk Istenünk, Mennyei Atyánk,
Áldott legyen a Te neved!
Mert eljött már a Te országod,
Mivelünk és mibennünk.
És tudjuk, hogy bántódásunk nem eshetik többé,
Mert megszabadítottál minket,
És erőt adtál az élethez,
Amely Téged dicsér Urunk,
Örökkön örökké Ámen
Az első két sor megegyezik a már ismert változattal. A következő sortól viszont rengeteg változást észlelhetünk. Ha nem is olyanokat, amelyektől ne lehetne felismerni az imát, de mégis jelentősek ezek az eltérések.
Más igeidőt használunk: eljött, megszabadítottál, adtál.
Mintha a dolgok már megtörténtek volna. Mert hiszen meg is történtek. Az Úristen megteremtett minket a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjunk a világ felett. Hogy uralkodjunk, nem pedig azért, hogy rabszolgaként szolgáljunk.
„Mert eljött már a Te országod,
Mivelünk és mibennünk."
Mivel Ő belőle valók vagyunk, és felruházott minket, a teremtő hatalommal, melynek birtokában uralkodhatunk a világ felett, így tényleg eljött már az Ő országa. Bennünk, mert mi őbelőle vagyunk. Az ami bennünk van, minket éltet, és ha hagyjuk irányít, az a létező az ő országának törvényei szerint való, ezért általa megvalósul az Atya országa, mibennünk. Ha a fő szabályt betartva alkalmazzuk a teremtés hármas szabályát, tényleg csodákra lelünk. Ez a hármasság a következő:
Gondolat-Szó-Tett
Ez a teremtés hármasa. Hányan tudjuk, hogy egy problémát először fel kell ismerni (gondolat). Ha kimondjuk, már szinte magától elindul a megoldás útján (szó). Ha pedig meg is tesszük a mi részünket (tett), akkor az Úristen segítségével megoldódik a probléma. Persze csak akkor, ha a: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szabályt betartjuk.
Tehát hatalmunkban áll a szabály betartásával bármit megtenni.
„És tudjuk, hogy bántódásunk nem eshetik többé,
Mert megszabadítottál minket,”
Kaptunk egy módszert. Élő példán át mutatták meg nekünk! Miről szólt ez a módszer? Arról, hogy hogyan győzhetjük le a földi létünk legnagyobb ellenségét, a halált. Hogyan győzhetjük le, mehetünk át rajta. Jézus Krisztus élete megmutatta nekünk, hogyan kell legyőzni a halált. Mi a mód, ahogyan elérhetjük a feltámadást. Megmutatta hogyan éljünk, mit tegyünk, milyen szabályok irányítsák életünket. Élő példaként járt közöttünk és még a halált is vállalta, hogy lássuk, van feltámadás! És mi csak könyörgünk a segítségért, ahelyett, hogy követnénk a példát és hálát adnánk érte. Hiszen mostantól, amióta köztünk járt, mi magunk is megtehetjük! Követhetjük őt! Csodákat tehetünk, élhetünk meg, és a tapasztalás hitével várhatjuk a halál utáni új életet.
„És erőt adtál az élethez,
Amely Téged dicsér Urunk,
Örökkön örökké Ámen”
Mint már írtam, módszert kaptunk az Isten egyszülött fia által. Nincs más dolgunk, mint követni őt és megtapasztalni az élet csodáit, ami megadatott nekünk. Majd hálát adni, újra és újra! Hányszor tapasztaljuk az élet csodáit. Hányszor csodáljuk meg a környezetünket. Ahogyan alakítja önmagát, javítja hibáink eredményeit (környezetszennyezés), fenntartja a világunk élhető formáját. Persze nem teszi majd ezt az Úr állandóan. Ha túl sokáig visszaélünk türelmével, ha nem ismerjük fel a saját dolgunkat, nem mondjuk ki és tesszük meg, akkor ő sem teszi hozzá a másik felét és nem lesz miért hálát adnunk neki, hiszen csak magunknak köszönhetjük majd az eredményt.
Amikor hatalmat kaptunk, szabad akarattal együtt, akkor feladatot is kaptunk. Mindenki aki igazi hatalommal bír és tisztában van annak mivoltával, az tudja, hogy a hatalom, az szolgálat is egyben (nem szolgaság). Nem szabad visszaélni vele! Be kell tartani a szabályt! Felelősséggel kell élni vele, mindenki és a saját javunkra! Felebarátodat, mint önmagadat! Egyszerű és világos, hogy mit kell tennünk.
Ha mindenki megteszi ami az ő dolga. Felismeri a problémáit, kimondja a megoldást és meg is teszi, akkor az egész világunk megváltozik. Megszűnik az egymásra mutogatás, a hibáskeresés. Az önismeret útján a felelősségi körök ismeretével, folyton javítva életünkön szebbé tehetjük világunkat.
Addig is amíg nem járja mindenki ezt az utat, egy dolog maradt számunkra: A PÉLDAMUTATÁS! Tudjuk, hogy ugyan felelősséggel tartozunk környezetünkért, családunkért, hazánkért és az egész emberiségért is, mégis csak egy dolog az amit igazán befolyásolhatunk, aminek a megváltoztatása teljesen a hatalmunkban áll:
A DÖNTÉSEINK!
Így az ima szerinti viselkedéssel, az imába foglaltak ismeretének segítségével, az életünk megfelelő megélésével, példát és utat mutathatunk a többieknek. Ez a mi felelősségünk! Ez az amit tennünk kell!
Mert az Úr nem hagyja el azt ki követi őt!
