Igen, megint a foci. Abban bízom, hogy a focin keresztül el tudom mondani, mi a legnagyobb baj, velünk magyarokkal, a jelenlegi helyzetben. Amit ha megváltoztatunk, jelentős javulás állhat be az életünkbe, annak minőségébe. Bizony nem állítok kevesebbet, mint azt, hogy ennek a felismerése és megváltoztatása, megoldaná a nehéz helyzeteinket. Akkor vágjunk bele.
Persze, akik sokat olvasnak tőlem, azok tudják, ennek a gondolatmenetnek egy pár részletét régebben megírtam. Sőt ehhez hasonló gondolatmenet mentén írtam a szakdolgozatomat is a Nemzeti Újságíró Tanodában. “A magyar lélek tükröződése történelmünkben és hagyományainkban” címmel. Jó kis írás, bár stílusában, még javítandó. Megmondták a védésen is. :) Majd egyszer átírom. Azért így is lett belőle több előadás, írás…
A kezdeti gondolat, a NUT-os évekig nyúlik vissza. Heidegger, azt mondja, hogy az életünk legnagyobb korlátja a nyelv maga, amit beszélünk, az anyanyelvünk. Nem nehéz belátni ennek az igazságát, akkor se, ha nem foglalkozunk vele túl sokat, illetve nem tetszik nekünk ez a tanulság. Gondoljunk csak bele, amikor egy érzés megmutatkozik bennünk, ha látunk, hallunk, illetve érzékelünk valamit és megpróbáljuk elmondani. Valamennyire sikerül is, de még megfogalmazni is nehéz sokszor. Az pedig biztos, hogy a másik, akivel megosztjuk az élményünket, ő mást, nem pontosan azt fogja érteni alatta, mint amit mi érzünk, átélünk. Szerintem sokan jártunk már így.
Aki jól beszél külföldi nyelvet, az is tudja, ennek az igazságát. Tudom, sokan jobban beszélnek nálam németül, de ha én kint vagyok, akkor másnap, már németül rakom össze a napomat és 1-2 nap után, már álmodok is németül. Így aztán pontosan érzem, mennyire más németül gondolkodni, élni, mint magyarul. Teljesen más! A mi nyelvünk mellérendelő, a német pedig alá, fölé rendelő nyelv. Ezért jók ők annyira a strukturált munkarendszerekben, a munkaszervezésben. Mi pedig az egyenrangú kapcsolatok, a testvérség letéteményesei lehetnénk. Sok dolgot lehetne még erről mondani.
Van egy fontos spirituális igazság. Mindenki teljesen egyedi, soha meg nem ismétlődő teremtménye Istennek (hívhatod másként is, én nem fogom). Tehát, soha még egyszer az életben, a világban, nem lesz olyan mint Te! TEHÁT, TELJESEN EGYEDI VAGY! Oscar Wilde egyik kedvenc mondása is kimondja: “Légy önmagad, mindenki más már foglalt!” Jó gondolat. Átgondolnád?! Érdemes… Mit jelet ez? Azt, hogy már magában az, hogy megszülettél, azt jelenti különleges vagy! KÜLÖNLEGES VAGY! Már csak egy kérdés van? Mi az amiben különleges vagy? Mi adja azt a pluszt, amitől Te más, jobb vagy… Fontos kérdés! ÖNISMERETI ALAP LENNE, HOGY TUDD! Mert ugye, ha nem tudod magadról, miben vagy jó, akkor ezt hogyan döntöd el másról? SEHOGY! Azaz, ebben a kérdésben megvezetnek, átvernek… Így választasz magadnak mindig olyan vezetőket, akik mások érdekeit szolgálják, nem a Tiédet.
Aztán, ennek az ismeretnek a hiánya, azt is okozza, hogy BOLDOGTALAN LESZEL! Miért? Mert soha se azt döntöd, ami Neked jó, hiszen azt nem tudod, hanem azt amit el akarnak hitetni Veled. Erről szól a marketing. Vágyat ébresztenek Benned, hogy megvedd ezt, vagy azt, amire igazából, NEKED nincsen is szükséged! Megveszed és nem is örülsz neki igazán. Majd veszel egy másikat és annak se… De az üzlet pörög, mások gazdagodnak és jól érzik magukat, csak Te nem! Ők azt csinálják ami jó nekik és TE IS AZT TESZED, AMI JÓ NEKIK! Rávesznek és teszed…
Jó marketing, jó manipuláció… Önmagát nem ismerő ember, AZ AKIT KÜNNYŰ IRÁNYÍTANI! A bábu, a biorobot, a jó fogyasztó, a többség… Akinek a divat mondja meg hogy kicsoda: “Akinek a divat mondja meg, hogy ki vagy!” - régi reklámszöveg. HA VALAHA AZ EMBERISÉG, JOBB ÉLETET SZERETNE, AKKOR AZ ÖNISMERET AZ ELSŐ LÉPÉS! Ez az alap, amire aztán lehet építeni. Sajnos, ma még a többség, inkább az alibi önismeretben hisz, az elég neki. Úgy csinál, mintha… Aztán csodálkozik, hogy nincsen eredmény. Ahogy megismerjük önmagunkat, ennek a tudásnak birtokában célszerű megváltoztatni az életünket. Ha valódi és pozitív változást szeretnénk…
Aztán, ha mindenki egyedi és megismételhetetlen teremtmény, de van egy csapat akikkel közös nyelvet beszél, akikkel azonos módon gondolkodik, viselkedik, érez, akkor azt se nehéz belátni, nekik közös sorsuk van. Az azonosságok okán, hasonló a feladatuk is. Az is ahogyan feladatokat oldanak meg. Ahogyan a legfőbb feladatukat oldják meg. MInt említettem, mi magyarok, a mellérendelő nyelvünkkel, bizony a mellérendelt viszonyokban, az ilyen jellegű dolgokban vagyunk kifejezetten jók, hiszen a gondolkodásunknak ez bizony alap vezérlő vonala. Ezt fogalmaztam úgy meg, hogy a TESTVÉRSÉG A MI FELADATUNK! Akkor is, ha nem állunk ma jól a megvalósításban. Mert nem állunk jól benne. Hiszen mindig összeugrasztanak minket egymással, s míg mi egymásra acsarkodunk, addig a kívülállók, lefölözik a hasznot, kihasználnak minket… S mi valóban rosszul is járunk.
Pont emiatt az egymás mellettiség, az egyenrangúság mentén, a testvérség mentén történt az, hogy míg a franciák megfosztották a nemességet az előjogaiktól, addig mi a márciusi törvényekkel (1848), kiterjesztettük a nemesi előjogokat, minden országlakosra. Ez a nagyon nem mindegy. TELJESEN MÁS GONDOLATMENET! Más viselkedés, más szokások, érzések… Amit abból is látunk, hogy nálunk először van a családnév, majd az egyéni. Előbb az ország, irányítószám, város, utca, házszám… Nekünk a közösség, ahová tartozunk az első. aztán haladunk az egyéb felé…
Pontosan ennek a más gondolkodásmódnak a következtében lesz nálunk minden forradalomból, SZABADSÁGHARC! Mert mi együtt, MINDENKIÉRT, mindenki javáért HARCOLUNK! Ezért tudunk a Szent Koronáért, a Hazáért összefogni és nem egy emberért, vezetőért… Ráadásul, csak úgy, szíre-szóra nem csapkodunk, nem elégedetlenkedünk, nem forradalmak mentén, hőzöngve élünk. Ám ha egyszer belevágunk, akkor SZABADSÁGHARC!
Mondhatjuk persze, hogy de kár. miért van ez így… Felesleges. Így van és kész. Ha a teremtésben nincsen felesleges mozdulat, akkor oka van és értelme annak, hogy mi ilyenek vagyunk. Inkább azt célszerű megnéznünk, MIT ADHATUNK MI ÍGY A VILÁGNAK! Mert mindenkinek adni kellene a világnak. Nem csak magára gondolni, önző módon magát gyarapítani, hanem közben a világot is, mindenkit is SZOLGÁLNI. SZOLGÁLNI! Ezért kaptuk a képességet, a Tálentumot, amit kamatoztatnunk kell! MINDENKI HASZNÁRA!
Villás Bélától hallottam, hogy minden népnek meg vannak a maga tanítói és nem jó külföldről beszerezni a tudást, ami mentén az életüket berendezik. Nagy igazság. Mondok 1 példát. Mindjárt itt van a ma már közhelynek számító mondás: “Véletlenek márpedig nincsenek!” Mit jelent ez? Azt, hogy nincsenek olyan dolgok, amit nem véltünk előre. Ugye a mi nyelvünk az egy beszélő nyelv, mi azt mondjuk, ami történik. Tehát van olyan amit nem véltünk előre? Még szép! Rengeteg ilyen van, amit nem véltünk előre. Például, Te kedves olvasó, se vélted előre, hogy én ezekről fogok írni, a foci címszó alatt. Tehát ez egy véletlen. Persze tudjuk már mit akar ez a hibás mondás kifejezni. Azt, hogy semmi sincsen ok nélkül. MINDENNEK OKA ÉS KÖVETKEZMÉNYE VAN! Ez bizony igaz. Mi történhetett? EGY SIMA FORDÍTÁSI HIBA! Mert lehet a szavak szerint helyes (ezt se tudom), de jelentésében biztosan hibás a fordítás. Ha a tudás, hazai, magyar, akkor ilyen félreértés nem keletkezhet. De ilyen a vágy és a sóvárgás viszonya és sorolhatnánk…
Szóval jobb ha nekünk magyarul szól a tudás, a jótanács, mert a többi könnyen félre vihet. Ha rossz a fordítás, akkor rossz lesz a tanács is! Ami félre visz és nem hozza a várt eredményt. Sőt!
S így lassan eljutunk a focihoz is. :) A focihoz, amely azért jött most a képbe, mert pont ma, kikaptunk az írektől. A hosszabbítás vége utána 17. másodpercben. Addig döntetlen volt. S végül kikaptunk… Már sokadszorra… Így az utolsó pillanatban. Szomorú volt, nagyon, mert ez a csapat majdnem végig jobb volt. Meg is érdemelte volna a továbbjutást. Még se tudták kiharcolni. S ez így sokadszor, már szinte bántó. Mégis ez történt újra. Minden 2 évben bízunk, már a csapat is elég jó, mégse megy… Pedig a világban még azt a szisztémát játsszák, amit mi találtunk ki. S azt se lehet mondani, hogy ez sose volt a mi játékunk… Az volt bizony…
Van egy Dr. Varga Tibortól származó elmélet, ami igazán helytálló: “Vannak győzelem és kegyelem tudatú népek.” A győzelem tudatú, ha legyőzött, meg is akar semmisíteni, hogy nehogy később visszavághass. A kegyelem tudatúnak elég, ha győz, nem akarja a másikat megsemmisíteni. Nos, mi kegyelem tudatúak vagyunk. Ugye érezzük, a mellérendelés a nyelvünkben, a testvérség mint feladat is mind egyfelé mutat. Tetten érhető ez a sportban sokszor. A Szöul-i olimpián, a női kézilabda válogatott, a döntőben, 7 perccel a vége előtt, 7 góllal vezetett a norvégok előtt. Mit élünk mi meg ilyenkor? GYŐZTÜNK! Hiszen 7 góllal vezetünk. A döntőben. Tehát, sokkal jobbak vagyunk a norvégoknál… Végül kikaptunk, 1 GÓLLAL! Miért? mert nem akartuk megsemmisíteni az ellenfelet. Ha úgy tetszik, megsajnáltuk őket. Ha még 1-2 percig játszunk, akkor egyébként végül nyerünk.
Úgy járt a csapatunk, mint amit üzleti területen is lehet hallani. Ezek összeadódva a kegyelem tudattal, végzetes a számunkra. Az üzleti állítás a következő: Aki azt mondja, hogy amint lesz 10millió dollárja, abbahagyja a vállalkozást, az az ember, akinek soha sem lesz 10millió dollárja. Miért, mert ahogyan közeledik a célhoz, egyre kevesebbet fektet bele a cél elérésébe, HISZEN MINDJÁRT ELÉRI. S így aztán sohase éri el a célt! SOHA SE!
Mi történt a meccsen? Hamar vezettünk. Majd viszonylag hamar egyenlítettek. De játszottunk tovább, szépen. Jött a második gólunk. Szuper érzés! Játszottunk tovább… Jól játszottunk… Majd az írek kiegyenlítettek. Ez lett a vesztünk. Mert nekünk végül a döntetlen is jó, szólalt meg a fejünkben, hátul, ha halkan is. Volt még 10 perc… S mit láttunk? Az addig jól játszó csapatunk, visszahúzódott védekezni. Miért? MERT CSAK KIBÍRJUK AZT A 10 PERCET MÁR! Nem sok, menni fog! NEM BÍRTUK KI! De nem is azt játszottuk, amit tudunk! Hanem egy beszorult, ránk erőltetett játékot, ahol a beívelgetésekkel operálva arra számított az ellenfél, hogy csak becsorog valami. Becsorgott. Kikaptunk! Igaz, nem akartuk őket “megsemmisíteni”, elég nekünk a döntetlen!
Pedig ha megnézzük a történelmünket, mikor győztünk? Szinte kizárólag, amikor szorult helyzetben, túlerővel szemben harcoltunk. AZ A MI TERÜLETÜNK! A bátorság, az önfeláldozás, a mindent bele, mentalitás. SEMMI MÁS NEM MEGY NEKÜNK IGAZÁN! Nézzük az éppen évfordulós 56-ot, a Pozsony-i csatát, bármelyik más szabadságharcunkat, a Nándorfehérvár-i diadalt… Bármit a múltunkból.
Az ír csapatkapitány is kimondta. Jobb, hogy győznünk kell, mert ha jó lenne a döntetlen is, akkor az ott lenne a fiúk fejében és nem adnának bele mindent! AHOGYAN MI IS JÁRTUNK, AZ UTOLSÓ 10 PERCBEN! Megelégedtünk a döntetlennel és így azt is elvesztettük! A kiegyenlítő gólnál, nem az vezérelt minket, hogy nyerjünk, rúgjunk egy győztes gólt, hanem az, hogy ELÉG NEKÜNK A DÖNTETLEN IS!
Miért gondolkodunk így? Nem magunktól! EZ IDEGEN BEFOLYÁS! Az esélylatolgatás se nekünk való. Miközben a foci eladásában érdekeltek, teljes műsorokat kerítenek ennek, a megfelelő reklámbevételekkel együtt. S közben elemeznek, elmélkednek… ésszel játsszák a focit. MI PEDIG MIHEZ ÉRTÜNK? SZÍVVEL, LÉLEKKEL JÁTSZANI, MINDENT BELEADNI ÉS NYERNI, akár teljesen vesztes pozícióból is. Mint amikor Zsigmond királyunk Rómába tart, hogy Német-római Császárrá koronázzák. 500 katona kíséri, élükön Hunyadival. Az úton aztán 2000 fős Velence-i csapatba botlanak. MIT NEM KEZDENEK EL CSINÁLNI? Mit nem tesznek? Nem számolják meg az ellenséget! Nem latolgatják az esélyeket, vajon meg tudjuk-e verni őket… mert ha ezt tennék, akkor mi történne? Felismerve a négyszeres túlerőt, már lélekben kikapva, elveszítenék a csatát! MINT AHOGYAN AZT HALLGATTAM MÁR NAPOK ÓTA: NEKÜNK A DÖNTETLEN IS JÓ! Hát nem! MIt csinált Hunyadi. Lépésből, ügetésbe, majd vágtába váltva, nekirontott az ellenségnek. Elfoglalva a fontos szekereket, ahonnan hosszas ellenállás alakulhatott volna ki ÉS megnyerték a csatát! NÉGYSZERES TÚLERŐVEL SZEMBEN! Egy “jobb” (nagyobb) csapattal szemben… Ráadásul egy nálunk rosszabbul játszó csapattal szemeben?! ÉREZZÜK, HOL A HIBA? Úgy akarjuk játszani a focit, ahogyan azok játsszák, akik teljesen másként gondolkodnak mint mi! VAN CSAK HASONLÓ NYELVŰ NÉP A KÖRNYEZETÜNKBEN? Ja, nincsen! TEHÁT ŐK MIND MÁSKÉNT GONDOLKODNAK, FOCIZNAK… Mi lenne, ha véget vetnénk végre a taktikának, a számolgatásnak. MINDEN MECCSRE ÚGY MENNÉNK KI, HOGY MINDENT MEGTESZÜNK! GYŰZÜNK! Aztán majd alakul, ahogyan… S tennénk ezt úgy, hogy nem törődnénk kinek mi elég, mire!!! Nem latolgatnánk, nem elmélkednénk, nem “ésszel” játszanánk, HANEM SZÍVVEL! MERT AZ VAN NEKÜNK! Azzal tudunk igazán nyerni! GONDOLJ A PESTI SRÁCOKRA! Megállították a szovjet hadsereget! S NEM A TÖKÉLETES TAKTIKA, A LEGÚJABB FEGYVEREK OKÁN! Hanem SZÍVVEL, EGYÜTT! S MENNI FOG!
S ehhez jön a mesterünk, ROSSI, aki elkezdett magyarrá válni. Látszik rajta, velünk, értünk van! Megteszi, amit tud, tehet. DE EZT NEM NEKI KELLENE MEGTANÍTANIA! Ő IS TANULJA! Pontosabban jó enne, de ez neki nehéz. Minden csapattagnak illene ezzel foglalkoznia, a csapatkapitány (Szoboszlai) vezetésével, illetve a magyar stábtagokkal, hogy a válogatott meccseken, hogyan viselkedik… Meg tesz-e mindet, hit és szív kérdésében! Mert azt elhiszem, hogy a csapat mindent megtett. Hogy szívvel, lélekkel játszottak, az eddig ismereteik szerint, (az utolsó 10 perc és a hosszabbítás kivételével, ahol bekúszott a megszokás kishitűség)... De az említett Hunyadi csapathoz képest, vagy 56-hoz képest, vagy a Nándorfehérvár-i diadalhoz képest, bizony a végén, beletörődtek egy döntetlenbe, ami a bukáshoz vezetett! Tudjuk, Trianon óta, sőt a hasburg 400 éve alatt is mindent megtettek az idegenek, hogy megtanítsanak minket kicsinek lenni. Önbizalom hiányosan, megelégedni a kevesebbel is! Nem egyénileg, hanem csapat szinten! Ennyit tudunk. MEGELÉGEDNI A KEVESEBBEL, egy döntetlennel… Majd közvetlenül ezért a kieséssel! NINCS EBBŐL MÉG ELEGÜNK?! Mikor hagyjuk ezt végre abba? Meddig járunk még IDEGEN UTAKON? MEDDIG? (egy kis társadalmi vetület: https://magyart.blog.hu/2021/04/28/magyarul_magyar_uton_vagy_megint_csak_masolva_kihasznalva_elveszunk , vagy https://magyart.blog.hu/2024/04/14/magyarul_kovetni_miert )
Önismeret, önbizalom, szívvel játék, nélkülözve minden taktikázgatást (ugye nem a foci taktikáról beszélünk), esélylatolgatást, számítgatást, számolgatást, azzal kapcsolatban, hogy mi az ami még elég nekünk… S akkor Hunyadi példájával, illetve a Pesti srácok lelki erejével, nem járunk többet így, ahogyan ma is…
Csendesen megjegyzem, így vagyunk mindennel ami minket érint. Mindig valaki máshoz akarunk igazodni! Nyugat, kelet, bárki… Miközben, mind másként gondolkodik, mert más nyelvet beszélnek, így hogyan lehetnénk mi az Ő MÓDJUKON BOLDOGOK? HOGYAN GYŐZHETÜNK AZ Ő MÓDJUKON? Megmondom: SEHOGY! De ez legyen egy újabb írás.
Előre fel, MAGYARUL, hajrá!
Somogyi Péter
Lélekszerelő,
Hagyatékőrző
