Az elmúlt 2 napban kerekasztal beszélgetés zajlott a Szabadság téren található szovjet hősi emlékmű ügyében.

Érvek hangzottak el pro és kontra. Beszéltek kegyeletről, felszabadításról és minden másról. Pedig azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy a szovjetek felszabadítottak minket, hiszen a nevezett időpont csak a megszállásunk kezdete volt. Ha és amennyiben elhagyják hazánkat, nem erőltetik ránk a kommunista pártot, a sztálini alkotmányt, amelyet azóta is alkotmányunknak nevezünk (bár rengeteg változtatás történt már benne), talán beszélhetnénk felszabadításról. De nem ez történt. Ránk erőltették a kommunista pártot, a sztálini alkotmányt. A vas és acél országa lettünk, padlássöpréssel, téeszesítéssel, elhurcolásokkal, verésekkel, akasztással, Recskkel, AVO-val, AVH-val! Leverték a szabadságharcunkat 1956-ban. Dolgozhattunk a 3 éves majd az 5 éves terv megvalósulásáért! Még 1984-ben sem mehetett gimnáziumi előkészítőbe az értelmiségi szülők gyermeke. 1987-ben még nem lehetett kimondani a gimnáziumban, hogy a KGST egy elavult, semmire sem jó szerveződés. Bizonyos beosztások mellett titokban lehetett csak templomba, istentiszteletre járni. És sorolhatnánk a méltánytalan és szörnyű történéseket több lapon keresztül! Ezekben csupán egy közös van: NEM VÁLASZTOTTUK, HANEM RÁNK KÉNYSZERÍTETTÉK ŐKET!

De tekintsünk csak arra a tényre, hogy hazánkban szovjet katonák estek el, a II. világháború alatt. Jár nekik az emlékhely, attól függetlenül, hogy az utánuk jövők hogyan viselkedtek. Természetesen joguk van az emlékhelyhez, éppen úgy mint minden halottnak.

Jelen esetben sem az emlékmű állítás tényével van baj. Hanem a helyszínnel. Ugyanis, ahol ma ez a szovjet emlékmű áll, ott régebben az ő megszállásuk előtt, más állt. Egy hazánk számára és minden magyar számára fontos jelkép állt itt. Pontosan addig, amíg a szovjet érdek és a kommunista hatalom érdeke le nem romboltatta ezt a jelképet! LE NEM ROMBOLTATTA! Tehát nem az a baj, hogy legyen-e az elesett szovjet katonáknak emlékműve Budapesten? Legyen csak emlékhelyük! Lehessen emlékezni rájuk! DE NE ITT AZ ORSZÁGZÁSZLÓ HELYÉN! Kerüljön csak ide vissza, az őt megillető helyre az ORSZÁGZÁSZLÓ! Hazánk egyik jelképe!

Csupán ennyi a baj ezzel az emlékművel! Ma már állhat emlékmű a Donnál elesett magyarok emlékére is. Örülünk neki. De soha sem jutott eszünkbe, hogy a Kreml előtt követeljünk helyet neki. Nem oda való, ahogyan a szovjet emlékmű sem a magyar országzászló helyére való!

Ugye, ebben azért egyet lehetne érteni, kedves békülni akaró baloldali magyarok! Mert hát az lenne a normális, ha először magyarok lennénk, majd csak utána bal, avagy jobb oldaliak, mint az más országokban szokás!