Lehet-e tanulni a múlt hibáiból?
Az XV. században a Habsburg ház olyan helyzetbe került, hogy a magyar királyi trónra is igényt formálhatott. Ennek oka, hogy a turul dinasztia fiú ágának kihalása után (1301) az ország trónjára (a Szent Koronához méltó) olyan uralkodót kerestek, ahol bizonyítható volt a turul vér jelenléte, legalább leányágon. Persze a korábbi házasságok következtében több ilyen is adódott, de mivel hazánkban különösen fontos volt a rátermettség kérdése, így többen csak áhítozhattak a magyar trónra. A mohácsi vész után ennek az igénynek megfelelően vonultak be a felvidéki magyar területekre. A leányági rokonság következtében fordulhatott elő, hogy a nemesi csoportok különböző a rokonság útján lehetséges, de rátermettségükben különböző jelöltet támogattak. A török kiverése után egyértelműen a Habsburg ház foglalja el a magyar trónt.
Hazánk lakóssága több alkalommal is, eleinte sikerrel, próbált megszabadulni az idegen hatalomtól. Ennek legfőbb oka, hogy a Habsburg házi uralkodók, folyamatosan próbálták a Magyar Királyságot a birodalomba integrálni, de úgy hogy felbontsák annak a természet és a történelmi múlt adta egységét. Állandóan arra törekedtek, hogy ne kelljen a magyar szokásjogot és törvényrendet magukra nézve kötelezően betartaniuk. Ezen próbálkozások eredményeképpen, megváltozatták a királyi eskü szövegét. Bele került a „birodalom bővítése” a Szent Korona területeinek védelmével szemben. Megszüntették, a közös akarattal történő királyválasztást. Kicserélték a Szent Korona 3 zománcképét, megváltoztatva annak üzenetét, szakrális erejét. Stb… Céljukat azonban nem ők, hanem Trianon érte el. A korábban 1000 éves egységet feldarabolták, és lassan be is integrálják, amúgy arc nélkül, Európába.
De térjünk vissza a Habsburg ház lépéseire. 1711-ben orosz segítséggel tudta csak leverni a Rákóczi szabadságharcot. Azért, hogy védelmi képességünket meggyengítse, a levont tanulság eredményeként felrobbantotta várainkat. (Itt megjegyezném, hogy a várainkkal együtt, ősi templomaink nagy részét is eltűntették, felrobbantották.)
Az 1848-49-es szabadságharc elleni győzelmét ismét orosz segítséggel tudta megvalósítani. Mi történik ezután. 2 év Haynau rémuralom, majd a Bach korszak. Mi lehetett a Habsburg ház tanulsága 48-49 után. Valószínűleg az, hogy a magyar még mindig túl büszke, nehezen kordában tartható nép, amely a birodalomba nem integrálható a jelenlegi formájában. Az oszd meg és uralkodj elvét, már kipróbálták ebben a nehéz időben és sikerrel is járt, gondoljunk Jellasicsra.
A Habsburg viszont éppen úgy mint korábban láttuk tanul a történtekből. 1851-től a Magyar Tudományos Akadémián keresztül elindítja hódító útjára a finn-ugor elméletet, melynek következtében a magyar:
1. Európába utolsóként érkezett,
2. pogány, elmaradott nomád nép,
5. az Európai csatlakozáshoz elengedhetetlen, folyamatos külföldi segítséget igénylő nép, lett.
Ugyan a történelem viharainak a segítségével a kiegyezés idejében már szó sem lehetett a birodalomba olvasztásról, hiszen az elfogyott az évek során, de a számonkérés nélküli, a nemzetellenes bűnösök hatalomba hagyásával együtt történő megegyezés, megtörtént. Ez volt talán az első olyan alkalom, hogy a nemzet ellen vétőket nem kérték számon, nem számoltattak el velük, tetteikkel, vagyonukkal, hanem bántatlanul léphettek az új feltételek közé. Olyan előnnyel, amely mások számára, akik a Bach korszak alatt mellőzve, vagy akár bűntetve voltak, nem adattak meg. Így ők adhatták az „új világ” vezetőinek egy jelentős részét. (Egy későbbi időszakra, 1990-es „rendszerváltásra” is ráillik ez a menet.)
Mit figyelhetünk meg a Habsburg ház viselkedésében. Minden szabadulási kísérletünk után lépéseket tesz, a további hasonlók megakadályozására! Vár és templomrombolás, történelmi múlt meghamisítása, stb…
Mit teszünk ezzel szemben mi magyarok jelenleg.
1945 után a kommunista uralom 50-es éveinek kibírhatatlansága miatt kitör az 56-os forradalom és szabadságharc. Amelyet megjegyzem, megint az oroszok vernek le. Ekkor ugyan külső befolyásra (szovjet hadsereg), még kényszerből, a kicsit lazább kommunizmust (akkoriban szocializmusnak hívták) „választjuk”. 1989-ben a társadalmi nyomás, de szerintem inkább a hatalmi érdekek következtében bekövetkezik a változás, a „rendszerváltozás”, mások szerint módszerváltás. Az 1990-es választások alkalmából az ellenzék teljes győzelmet arat. Az átmenet nehézségei miatt aztán nehéz helyzetbe kerül a vezető réteg és az 1994-es választásokkor, most már szabad akartunkból a szocialista (kommunista) rendszer vezető pártjának utódpártját választjuk vezetőnkké. Az életünk még nehezebbé válik, mint 90 előtt, hiszen a létbizonytalanság is napi valósággá válik. A kizárólagosan az elosztáshoz értő szocialista kormányt aztán újra leváltjuk. Látszólag megtanuljuk, hogy a meg nem termelt javakat nem lehet szétosztani. Ha mégis megtesszük, akkor annak következtében később súlyos árat fizetünk. Mivel az először hatalomra került új csapat sem hibátlan, megint, szabad akaratunkból a szocialista vezetőket választjuk. Ugyan 1919-cel együtt már 4-szer bizonyították be, hogy nem alkalmasak az ország vezetésére, mégis ők nyernek. (1919, 1947-56, 1956-90, 1994-98) Bár látszott (majd később kiderült, 2006), hogy becsaptak minket, mégis őket választottuk újra.
Sokak véleménye szerint van egy olyan általános érvényű törvény, amely szerint:
Az ember egész életében feladatok sorát oldja meg. Minden feladat addig ismétlődik, egyre nehezebb formában, amíg meg nem oldjuk azt.
Azért kezdtem a Habsburg uralkodócsalád példájával, mert amennyiben a világhatalmi törekvések ezt megengedik, talán még mindig királyaink lennének. Ugyanis ők tanultak a múlt hibáiból és lépéseket is tettek az új helyzetek kezelésére. Mi ezzel szemben ugyan azt a hibát követtük el 2006-ban immáron 5. alkalommal. Igaz ezek között az első 3 alaklom nem teljesen a mi akaratunkból történt. Annál inkább érthetetlen, hogy miért nem tanultunk belőle.
Sokan gondolhatják, hogy kicsit egyoldalú ez az írás, mert csak a szocialista párt, vagy szemlélet alkalmatlanságáról írok benne.
A lényeg pedig nem ez, hanem a törvény érvénysülése. Azt a feladatot, amelyet nem oldottunk meg újra visszakapjuk! Mindig nehezebb formában!
Nézhetjük a magyarországi eseményeket más szemszögből is! Mondjuk azt, hogy a politikai elittel van bajunk, bármelyik oldalon is álljon.
Ha megvizsgáljuk, hogy mai vezetőink honnan jöttek, hogyan kerültek pozícióba? Miként váltak választhatóvá? Egyszerűen a következőket látjuk. Egyszer csak ők voltak az ellenzéki-kerekasztal, ellenzéki résztvevői. Vajon miért őket hívták meg erre az egyeztetésre? Ők nem voltak elnyomva a véleményük miatt? Nekik szabadott véleményt nyilvánítani? Hiszen ahhoz, hogy kiválasztásra kerüljenek valakiknek ismerni kellett a véleményüket. Mi volt az a mód, ahogyan őket választották és kik? A szocialista elvtársak ebből a szempontból „tisztán”, jól működő pártrendszer segítségével kerültek az élre.
Nem is kell ezeket a kérdéseket megválaszolnunk. Kideríthetünk egyik másik oldalon is turpisságokat, csalásokat. A kérdés a következő:
Miért hagyjuk, hogy ilyen vezetőink legyenek, ha nem tetszik a vezetési módszerük. Vajon miért nem szervezünk helyi szervezeteket? Miért nem választjuk ki azok vezetőit magunk? És vajon miért nem úgy van, hogy ők aztán majd megválasztják a legelsőket?
Miért csak siránkozunk? Miért nem látjuk, hogy soha senki sem jön majd aki megsegít minket, ha mi nem segítünk magunkon? Miért nem látjuk, hogy külföldről nem jön segítség? Nem segített rajtunk, se a német-római császár, se a pápa, se a tatár, se a török, se a Habsburg, se a szovjet. De még az USA és az EU se.
Csak magunkra számíthatunk!
Miért nem tanuljuk meg a leckét 1000 éve? Az orosz hadsereg 3 alaklommal verte le szabadságharcunkat. Most mégis azt hallani, hogy esetleg segítségükkel akarunk megerősödni.
Hányszor kell még szolgasorba kerülni, hogy végre úgy mint régen magunk válasszuk a vezetőinket?!
Azt mondják sokan:
A demokrácia már csak ilyen. A szabadpiac az már csak ilyen. Ezek a szabályok, nem tehetünk semmit.
Miért nem térünk vissza az 1944-ig több mint 1000 évig érvényben levő jogrendünkhöz? Miért érvényesebb egy ca. Hatvan éves jogrend, mint az 1000 éves? Mert az nem szolgája a világ uralkodórétegeinek az érdekét? Mi lenne, ha egyszer befelé tekintve, a döntéseink előtt azt néznénk meg, vajon a mi érdekeinket mi szolgálja?
Mitől érvényesebbek a 86 éves határok a több mint 1000 évesnél? Vajon ha közösen megismernénk a Szent Korona Tan által biztosított jogrendet, nem lehetne-e, hogy a környező Kárpát medencei népek is inkább ennek kereteiben élnének szívesen?
A válasz egyszerű! Nem akarunk felelősséget vállalni és tenni! Egyszerűbb kifogásokat találni, mint felelősséggel dönteni, lépni! Ha pedig így marad, ne csodálkozzunk, hogy ugyan azt a feladatkupacot kapjuk vissza újra és újra, mindig egy kicsit nehezebben, amíg meg nem oldjuk azt!
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
(Na igen, akkoriban, amikor ez a mondás keletkezett, még a többség szerint volt Isten.)
