November 11 (11:11). Márton nap. Libát eszünk és újbort iszunk. A jövőben várt jólétünkért áldozunk. Kellemes, vidám áldozat ez, a hun királyfiból lett püspök, Franciaország védőszentjének az ünnepén.
Nekünk magyaroknak, különösen fontos ez az ünnep, hiszen Szent Mártont akár az első magyar Szent Királynak is nevezhetjük. Bár földi királlyá nem avatják, de lehetősége lett volna rá. Mégis az Istent, a kereszténységet választja. Fegyvertelenül megy át az ellenség sorain, katona korában, és fél köpenyét adja a koldusnak, akinek arcából ,végül Krisztus tekint vissza rá.
Ez a nap az örömteli áldozaté, és egyben az adventi böjt kezdete is. Innentől, egészen a Szent Éjig böjtölünk. Szerdán, pénteken és szombaton. Ugyan a péntek nálunk egész évben böjtös, mégis ilyenkor is szerepet kap, mint áldozati nap. Ezt a böjti időszakot a várakozás tölti ki. Várjuk a csodás születést. Várjuk, hogy megszülessen a fénnyel együtt a remény. A remény, hogy lesz feltámadás.
Mint tudjuk az év legsötétebb pár napja a december 21-22-23-24. Mintha megállna az idő, a sötétség besűrűsödik. Mire megindul valami, amikor felkél az első hosszabb nap, 25-re virradóra, megszületik a Jézus Krisztus, aki elhozza számunkra a reményt. Általa születik remény a szívünkbe, hogy a mi világunkban éppen úgy lesz feltámadás, mint a természetben.
Karácsony, a remény születésének az ünnepe. Fényünnep. Őseink ilyenkor reptették először a vadászatra szánt sólymokat. Kerecsen és vándor sólymokat. KERECSEN – KARÁCSONY. Hagyományunk TUR-UL-LU madara, a szent sólyom - a kisebbik fény - a fény fia – Krisztus. Megszületik és mutatja az utat az idők végezetéig.
Várakozzunk, böjttel, tisztulással és karácsonykor engedjük megszületni szívünkben a reményt a feltámadásra! Befelé figyeléssel, elcsendesedéssel tarkított adventet – várakozást kívánok, karácsonyi újjászületéssel, útmutatásra készülve.
Találkozzunk, december 20-án, Dobogókőn, egy napfordulós szerre, 15 órakor a Zsindelyesnél.
